-Hogy-hogy elmaradt az edzés?-kérdeztem.
-Az edző beteg.Mi meg vettünk ki egy szabadnapot.
-Várj,nektek most elméletileg kint kéne futkároznotok botokkal?-nevettem fel.
-Elméletileg.-vonta mega vállát és leült a másik fotelba.
-Nem lesz mérges?-kérdeztem.
-Amiről nemtud,az nem fáj neki.-nézett rám,a szemébe bevilágított a nap szinte arany színű volt a szeme.
-Ohohoo,tudod van a suliban egy Anti Christian klub.Én vezetem,szerintem majd meglátogatom az edződ és elbeszélgetek vele.-nevettem fel.Ő csak motyogott egy "hahaha" félét.Odament az ágyához és leült rárRezgett a telefonom ugyhogy megnéztem,Nessa volt az.
-Miaz?-kérdezte.
-Csak Nessa,hogy majd menjek át.-feleltem.
-Okéé,én megyek zuhanyozni.-már vette le a felsőjét.Óóó,már ezerszer láttam felső nélkül de még így is zavarba hoz.
-Én akkor elmegyek,holnap úgy is együt leszünk.-mosolyogtam.Csak bólintott.Szerintem ezzel ahelyzettel ő is egyetért.Bevallom,az életem minden egyes percét vele tölteném,de akkor megfulladnák,megunnám őt.Így,még ha nehéz is de néha külön vagyunk és minél több a nélküle annál jobb a vele.Odamentem hozzá,lehajoltam és nyomtam egy puszit a szájára.Felegyenesedtem és MÁR indultam is volna de megfogta a kezem és visszahúzott,az ágyban feküdünk.Ő pont azon szórakozott,hogy-hogy felsikítottam.Nevetett rajtam
egy sort,azután olyan Christianosan megcsókolt és elengedett.KImentem a szobából.Lent Andrea rámmosolygott (hoppá,biztos hallották).Kimentem a nagy,barna ajtón.Még felhívtam Nessat,hogy indulok.Beültem a fekete Range Roverbe és kitértem az útra.Lassan vezettem,mert nem siettem.Egy erdő mellett hajtottam el,jól megnéztem,nem tudom miért,de kiskorom óta húz engem az erdő.
Zene:itt
Gondoltam,hogy egyszer majd elnézhetünk ide.Az erdő után egy tisztás következett,nem messze az út szélétől volt egy tó.Egy fene,megnézem.Oldalra áltam,kiszáltam az autóból.Átsétáltam a füvön ami tarhatott egy öt percig.Az egész környék nyugis volt,egy lelket sem láttam.Fogtam magam és leültem a fűre.Néztem a tavat,olyan nyugis volt,itt minden nyugodt volt olyan....olyan mint most az életem.Hirtelen minden átfutott az agyamon,ami örtént velem azóta,hogy eljöttem Jacksonból.Christian,Nessa,Aisha,Mark és a többiek.AZ egész mostani életem.Olyan....teljesen más.Más mint Jacksonban volt az ottani életem nem is nevezhetném életnek.Furcsa,hogy eddig senki sem kérdezte,hogy milyen volt ott.Mondjuk,ha kérdezték is volna,nemtudtam volna pontos választ adni.Az ottani életem ajtaja már akkor bezárult,amikor ideköltöztem.Csak még nemtudtam róla...mostanáig.A volt életem ajtajához a kulcs Ricky,amit elhajítottam magamtól és amit soha életemben nem akarok látni.Azok az idők robbanások voltak,iszonyú nagy robbanások.A gondolatmenetem Christian szakított ameg,amikor megállt melletem és leült mellém.Nem néztem rá,és ő sem rám.
-Honnan tudtad,hogy ittvagyok?-kérdeztem egy kis idő után.
-Nessa hívott,hogy még nálam e vagy.Mert már vagy fél órája elindultál és aggódik.Hát elindultam és megláttam a kocsid.Aztán gondoltam,hogy csak is itt lehetsz.Kiskorunkban is szerettél egyedül üldögélni a mamádék tava partján.-még mindig nem nézett rám,de én oldalra fordítottam a fejem.Egy világoskék háromnegyedes farmer volt rajta viszont felül semmi.Ekkor beugrott amit mondott....hát emlékszik.
-Mióta tudod,hogy én ki vagyok?..és ha már itvagyunk,miért nem vagy felöltözve?-kérdeztem.
-Hát..izé..Nessa szó szerint leordibálta fejem,hogy azonnal induljak és keresselek meg...és a zuhany alatt álltam,úgyhogy az első dolog amit elkaptam ez a farmer volt meg egy felső amit nem volt időm felvenni.-mutatta fel a kezétben lévő fekete újjatlant.-Ez volt az egyik kérdés a másik...amióta megláttalak a suliban.
-És miért nem mondtad?
-Mert nem mondtam,tudtam,hogy egyszer úgyis rájössz.-vonta meg a vállát.-És modt én jövök.Elmesélnéd nekem drága szivem,hogy min agyalsz egész nap?-nézett le a földre.
-Mindenen ami örtént velem az életem során.
-Óóó ez érdekes.Amugy tudod már rég járunk,de szinte semmit sem tudok rólad,úgyhogy mesélj.Mintha Markkal beszélnél.
-Christian,Mark a barátom.Te a barát barátom vagy.Ez nem ugyan az.
-Okéé,akkor szakítok veled.Most már a barátod vagyok,hallgatlak.-hadarta.
-Hééé,velem nem lehet csak így szakítani.
-De lehet,most történt meg.-nevetett fel.Ha egy ember meglátna,vagy hallana minket beszélni egyáltlaán nem mondaná,hogy én a barátnője vagyok és ő a barátom.Ilyen kapcsolatra vágytam egész életemben.
-Oké,hát a Jackson-i életem nem a legnyugodtabb időszak ahhoz képest,hogy itt milyen nyugodt életet élek.Átgonoltam,hogy itt mi történt velem,és,hogy ott mit életem át.Az életemnek azt az idöszakát már rég lezártam és nem vagyok rá sűrűn büszke.Erről még snekinek soha nem beszéltem,igen..te vagy az első..úgyhogy kicsit nehezemre esik.-sóhajtottam.
-Mi az a szörnyen rossz dolog ami ennyire erősen hat rád?..vagyis tudom,hogy a lányoknak általában megvannak a napjaik,amiket már átéltem,Melanie nagyon nehéz eset-húzta el a száját-de ez egészen más ahogy te viselkedsz.-fejezte be a mondatot és megszorította a kezem.Kirázott a hideg,már este hét óra volt úgyhogy a levegő is lehült.Christian rámterítette a pulcsiját.Hihtetlen,hogy nem fázik.Ilyen melegvérű embert..
Sóhajtottam,és belekezdtem.
-Volt egy barátnőm,egy nagyon jó barátnőm.Aki..sok rossz dologba belevitt.De mellette tartottam,nehéz élete volt.Egyik hétvégén a nagyiékná llaudtam mert anyáék elutaztak,Jackson meg suliból volt valamerre.Aznap este nagyival beszélgettem,és mindent elmondtam neki.Annak a lánynak nagyon tetszett egy fiú,akkor még olyan tizenöt lehettem és ő is.A lány komolyan,mindent megtett amit a fiú kért tőle,és engem is belevitt.Igaz nem csináltam de ott voltam.A nagyinak ezt...mindent elmondtam.Megmagyarázta,hogy soha ne tegyek ilyent,és,hogy büszke rám.Amiért nem csinállom.Mondta,hogy mivel a barátnőm,próbáljam visszahúzni,hogy ne fusson olyan ló után,amelyik nem veszi fel.Mert nem éri meg.Persze akkoriban még nem értettem ennek az idézetnek a lényegét de egyiknap megértettem.Fél évet azzal szenvedtem,hogy azt a lányt visszahúzzam a rossztól,és a fejébe verjem,hogy nem ér annyit az a fiú.De csak ezután döbbentem rá,hogy hiába próbálom őt visszahúzni a szakadék széléről,amikor ő már rég leesett.Miután erre rájöttem,elengedtem őt.Rá két napjára holtan találták az egyik bárban.Végzett vele az a sok dolog amit tett.-küszködtem a könnyeimmel.
-Milyen drogot szedett?-kérdezte Christian.
-Vertigo.-Csordult ki egy könnycsepp,és a sírás szabája: ha jön az első,jön a többi ezer is.Christian magáhot szorított,éreztem férfia ilatát és a teste melegét.Adott egy puszit a hajamba azután megszólalt.
-Ugye tudod,hogy nem a te hibádból halt meg.-jelentette ki.Ezt a mondatot tizennyolc évem alatt szászor hallottam.Anyától CSAK ötvenszer,és ugyérzem,hogy még fogom is hallani.
-Igen,már tudom.De ez egy emlék egy nagyon rossz emlék,ami ha akarom-ha nem örökre bennem marad.-csak bólintott és megcsókolt.Christian telefonja megcsörrent,megrémült az arca amikor meglátta,hogy ki hívja.Ilyen arcot csak akkor vág,ha az anyja hívja vagy...Nessa.
-Te marha...hol a fészkes fenében vagy?Connie jólvan?Holvagytok?Mind a kettőtöket elnyelte a föld?Egy akkora ostoba állat vagy....holvagy...már két órája várok rá..HOL VAN CONNIE?-kiabált a telefonba Nessa.Christian öt centire tartotta a fülétől az iPhoneját.
-Nyugi Nessa,megvan.Csak beszélgetünk.Öt perc és nálad van.-mondta nyugodtan.
-Ajánlom is.-tette le idegesn a telefont.
-Hát igen,Nessának megvannak a napjai,és őszintén megmondva örülnék ha te is ilyen lennél,mert annyira de annyira rühellem amikor nemtudom mi van veled csak magadba vagy fordulva.De örülök,hogy elmondtad.Most menjünk mert a barátnőd megesz.-nevetünk fel.Igen...ez az egyik ok-a sok közül-amiért imádom Christiant.Meg tud nevettetni bármikor.Az autómnál álltunk meg,kinyitottam és leszedte magamról a fekete pulóvert.Nyomott egy puszit a számre és becsukta az ajtót.Bámultam kifelé az ablakon.Hirtelen kipattantam az autóból.
-Christian!-kiátottam.Megforfult és kérdőn néeztt rám.Odafutottam hozzá,és szorosan megöleltem,a fejem a nyakába fúrtam és beszívtam az illatát.Lágújjhegyre álltam,így pont egy szintben voltam a fülével.
-Szeretlek.-suttogtam.Éreztem az arcommal,hogy mosolyra húzza a száját.
-Én is szeretlek Connie.-lecsuktam a szemem és megcsókoltam.Kábé két perc után sikerült elválnunk egymástól.
-Próbálj meg nem letérni az útról.-mondta.Nyomott még egy puszit a homlokomra.Én csak bólintottam.Visszaszálltam az autóba és elindultam Nessához......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése