30.rész

*Christian szemszöge*

Amikor hazaértem,végre sikerül lezuhanyoznom.Felöltöztem és ledöltem az ágyamra.Ahogy lefeküdtem megcsörrent a telefonom.Az iPhoneomból hangosan szólt Calvin Harris-Sweet nothing című száma.Az arcomra szorítottam a vánkosom.

-Az embernek egy perc nyugodalma sincs..áh.-De az morgásom hamar elszállt,amikor megláttam a kijelzőn Mark nevét.

-Hallgatlak haver.-szóltam bele.

-Öltözz haverbarátom,tíz perc múlva találkozunk a helyünkön.Csipkedd magad!-és le is tette.Igen,ha a lányok csajos estét tartanak,akkor mi vagy kanbulizunk vagy elmegyünk Markkal a közös helyünkre amit még nagyon rég fedeztünk fel.Gyorsan felkelptem az ágyamból,a zsebembe csúsztattam a telefonom,elkaptam az autókulcsokat és indultam is.A gyors vezetésemnek hála hamar odaértem.Mark autója már ott állt az erdő szélén.Kiszálltam és bezártam az autó ajtaját.Bementem a sűrű erdőbe,a házig meg sem álltam.Benyitottam,Mark a koszos kanapértől nevetett rám.

-Végre,hogy ideértél.-ált fel és összeütöttük az öklünket.

-Siettem.Na beszélj mi van veled.Amióta vannak a lányok valahogy keveset beszélünk.Buzis...de hiányzol.-pislogtam.

-Christian ma nagyon vicces kedvében érzi magát,és igen..komolyna buzis..de te is hiányzol.-dölt nekem.

-Ma még egy kicsit sem vagyok vicces kedvemben,de háát ilyen hatással vagy rám.

-Mi volt ma ami ennyire aggasztja kicsi szived?

-Connie halálra rémített a barátnőd meg majdnem kiherélt telefonon keresztül.

-Hah..Nessa már csak ilyen.Várjunk,várjunk..Connie?Mitörtént vele?Ugye jólvan?

-Persze.Csak útközbe úgydöntött az asszonyság,hogy megáll a folyónál és gondolkozik egyet.

-Hát igen..Connie valahogy nagyon szeret gondolkozni.Fura lány,pont nekem való.Már tudja,hogy...

-Igen,tudja.De Mark,hogy kötődhetek én így valakihez?Azthittem,hogy ilyan csak a filmekben van.Ő az első gondolatom reggel és az utolsó este,az egész agyam ő tölti be,ahogy mosolyog a hangja a szeme a szája a ...a teste.Egyszerűen mindene.Ez más mind ezelőtt volt.Nincsenek az álmok,nincs semmi ami régen volt..csak ő.

-Ez a szerelem barátom.-fogta meg a vállam.

-Ilyen lenne?

-Háát,talán...talán igen.-vonta meg a vállát.

-Talán.-ismételtem.

EZután még sokat beszélgettünk,csupa fiús dolgok.Kijöttünk az öreg házból ami egykor egy vadászotthon volt.Hamar hazaértem,felfutottam a szobámba és közben levetettem a felsőm mert iszonyúan meleg volt.Anyáék valami estre mentek,Melanie...Isten tudja hol van.Benyitottam a szobámba.Connie ült az ágyamon,felkapta a fejét,aggódó szemekkel rámnézett.Nekemfutott,rámcsimpaszkodott és szorosan átölelt.

Énis magamhoz szorítottam.Beleszagoltam a hajába.Ami a legjobb illat volt számomra a világon.

-Soha többé ne tedd ezt,megértettem...tudom,hogy aggódtál,átéltem de soha többé ne játszd el velem ezt mert megőrülök.-szipogta és rámnézett.

-Miért sírsz?-leöröltem a könnyeit-Nem tüntem el,csak Markkal beszélgetünk.-mosolyogtam.

-Írtam sms-t,hogy átjövök mert anya nincs otthon.Nem volt itt senki sem,hívtalak de semmi.Várjunk..Markkal?Voltam otthon,de nem világított náluk a lámpa.

-Ki mondta,hogy náluk voltunk?-emelgettem a szemöldököm.

-Óó..van ilyen fiús helyetek?-már mosolygott..végre!

-Van.-nevettem.

-Úúúú és majd megmutatod?

-Nem...oda még egy lány sem tette be a lábát.Szigorúan csak pasis hely.-szomorodott el.-De majd egyszer elviszlek..csak a fiúknak nemszabad megtudniuk mert leszedik a fejem.-kacsintottam rá.Erre felnevetett és puszit nyomott a szám sarkába.

-Nézzünk valami filmet.-javasoltam.Vonta meg a vállát.Gyorsan felkaptam a pizsamaalsóm.Connie felvette az egyik fekete felsőm,éédes Istenem.Nyugi Christian..hosszú még az este-erre a gondolatra felnevettem-Connie kérdőn nézett rám.Csak megráztam a fejem.Megfogtam az USB kulcsom és lementünk a tévészobába.Leültem,Connie a lábait azén lábamra akasztotta és nekemdőlt.Connie a film elején már elszorította a kezem.Hát nemnagyon bírja a horrort.

-Connie a film még el sem kezdődött-nevettem.

-Christian,azt akarod,hogy ne aludjak?-emelte fel a kezét maga elé.

-Connie szivem,ritka az öltözeted úgyhogy nemhiszem,hogy aludni fogunk.-próbáltam komoly arcot vágni,de valahogy nem ment.Connie csak nézett rám,azután elmosolyodott és ahogy a sötétben láttam,talán el is vörösödött.Visszanézett a tévére,és inkább nézte.Szorosan magamhoz öleltem,az egész horrort végig untam,Connie egyáltalán nemnézte.Hirtelen megcsörrent a telefonom,Connie felugrott.

-Jézusmárja.-kiáltotta.Elnevettem magam,szegény megijedt.

-Igen anya.-még mindig nevettem.

-Itt alszunk a hotelban.Clara üzeni,hogy menj el hozzájuk.Miért nevetsz?-kérdezte anya-Nálunkvannak a fiúk?Mert ha igen akkor a házat NEM szétszedni.

-Itt van Connie,és horrort nézünk.-nevettem még mindig.Az asszonyság mérgelődve ült ellettem és az ujjaimmal játszott.

-Okéoké,akkor szórakozzatok jól.Üdvözlöm és az ajtót zárjátok be!

-Jó anya.Szia.

-És ha éhesek vagytok akkor csinálj valamit,mondjuk nemhiszem,hogy éheske lesztek,vagy reggelire valamit keressetek.

-Jó anya.Szia-ismételtem.

-És ha fáztok akkor gyújts be.Mondjuk meleg van,de akkor is.

-Anya,megértettem.Nem most vagyok egyedül otthon.Nyugodj meg,jóéjt..Szia.-morogtam.

-Okéoké,sokat aggódok.Aludjatok jól...Szeretlek fiam.-Connie felnevetett,meghallotta.

-Énis anya,SZIA.-és lecsaptam a telefont.

-Szeretlek kicsi fiam.-nevett és felállt.

-Fuss,mert elkaplak.-álltam fel.Connie felsikított amikor elindultam felé.Felrohant a szobámba.Gyorsan lecsuktam a tévét és énis felmentem.Connie a folyosón bolygott,elkaptam a derkát.Felsikított de amikor megismert elkezdett nevetni.Megfordítottam és mielőtt még mondhatott volna valamit a számat szorosan az övére nyomtam....

                                                                      Vége

29.rész

Péntek,végre egy nyugis nap és minden diák kedvence.Vajon miért?...hát perszehogy...hétvége.De nekem ez a nap mást jelentett,jól elraktároztam az agyamban.Suliban feleltem több tantárgyból is,persze nem emiatt volt nyugis a nap,sőt...reggel még sokat is idegeskedtem.Suli után Christian hazavitt,közölte velem,hogy ma elmarad az edzés úgyhogy menjek át hozzá.Befutottam a házba-persze anya nem volt otthon-lerakodtam.Ettem közben megcsináltam a házim.Felmentem a szobámba,lezuhanyoztam,felöltöztem.Elkaptam a táskám a lakáskulcsokat meg a telefonom.Bezártam az ajtót,aztán jöttem rá,hogy az autókulcsokat benthagytam.Visszamentem,mindent újra bezártam.Beültem az autóba és elindultam.Mark nam volt otthon,biztos elmentek az anyukájával bevásárolni.Hamar oda értem Christianhoz.Felkanyarodtam és leállítottam a motort.Kiszálltam,és odamentem a bejárati ajtóhoz.Már a kilincsért nyúltam de valaki gyorsabb volt.Melanie kirántotta az ajtót,kicsit meglepődött amikro meglátott.Küldött felém egy mosolyt aztán motyogott egy "Szia" félét és el is ment.Christian tévézett,valami lacrosse meccset nézett Masonnal.Ahogy odaértem a tévészoba ajtajához meglátott.Felpattant és már emntünk is fel a szobába.Lehuppantam az egyik fotelba,felraktam a lábaim.

-Hogy-hogy elmaradt az edzés?-kérdeztem.

-Az edző beteg.Mi meg vettünk ki egy szabadnapot.

-Várj,nektek most elméletileg kint kéne futkároznotok botokkal?-nevettem fel.

-Elméletileg.-vonta mega vállát és leült a másik fotelba.

-Nem lesz mérges?-kérdeztem.

-Amiről nemtud,az nem fáj neki.-nézett rám,a szemébe bevilágított a nap szinte arany színű volt a szeme.

-Ohohoo,tudod van a suliban egy Anti Christian klub.Én vezetem,szerintem majd meglátogatom az edződ és elbeszélgetek vele.-nevettem fel.Ő csak motyogott egy "hahaha" félét.Odament az ágyához és leült rárRezgett a telefonom ugyhogy megnéztem,Nessa volt az.

-Miaz?-kérdezte.

-Csak Nessa,hogy majd menjek át.-feleltem.

-Okéé,én megyek zuhanyozni.-már vette le a felsőjét.Óóó,már ezerszer láttam felső nélkül de még így is zavarba hoz.

-Én akkor elmegyek,holnap úgy is együt leszünk.-mosolyogtam.Csak bólintott.Szerintem ezzel  ahelyzettel ő is egyetért.Bevallom,az életem minden egyes percét vele tölteném,de akkor megfulladnák,megunnám őt.Így,még ha nehéz is de néha külön vagyunk és minél több a nélküle annál jobb a vele.Odamentem hozzá,lehajoltam és nyomtam egy puszit a szájára.Felegyenesedtem és MÁR indultam is volna de megfogta a kezem és visszahúzott,az ágyban feküdünk.Ő pont azon szórakozott,hogy-hogy felsikítottam.Nevetett rajtam 

egy sort,azután olyan Christianosan megcsókolt és elengedett.KImentem a szobából.Lent Andrea rámmosolygott (hoppá,biztos hallották).Kimentem a nagy,barna ajtón.Még felhívtam Nessat,hogy indulok.Beültem a fekete Range Roverbe és kitértem az útra.Lassan vezettem,mert nem siettem.Egy erdő mellett hajtottam el,jól megnéztem,nem tudom miért,de kiskorom óta húz engem az erdő.

Zene:itt

Gondoltam,hogy egyszer majd elnézhetünk ide.Az erdő után egy tisztás következett,nem messze az út szélétől volt egy tó.Egy fene,megnézem.Oldalra áltam,kiszáltam az autóból.Átsétáltam a füvön ami tarhatott egy öt percig.Az egész környék nyugis volt,egy lelket sem láttam.Fogtam magam és leültem a fűre.Néztem a tavat,olyan nyugis volt,itt minden nyugodt volt olyan....olyan mint most az életem.Hirtelen minden átfutott az agyamon,ami örtént velem azóta,hogy eljöttem Jacksonból.Christian,Nessa,Aisha,Mark és a többiek.AZ egész mostani életem.Olyan....teljesen más.Más mint Jacksonban volt az ottani életem nem is nevezhetném életnek.Furcsa,hogy eddig senki sem kérdezte,hogy milyen volt ott.Mondjuk,ha kérdezték is volna,nemtudtam volna pontos választ adni.Az ottani életem ajtaja már akkor bezárult,amikor ideköltöztem.Csak még nemtudtam róla...mostanáig.A volt életem ajtajához a kulcs Ricky,amit elhajítottam magamtól és amit soha életemben nem akarok látni.Azok az idők robbanások voltak,iszonyú nagy robbanások.A gondolatmenetem Christian szakított ameg,amikor megállt melletem és leült mellém.Nem néztem rá,és ő sem rám.

-Honnan tudtad,hogy ittvagyok?-kérdeztem egy kis idő után.

-Nessa hívott,hogy még nálam e vagy.Mert már vagy fél órája elindultál és aggódik.Hát elindultam és megláttam a kocsid.Aztán gondoltam,hogy csak is itt lehetsz.Kiskorunkban is szerettél egyedül üldögélni a mamádék tava partján.-még mindig nem nézett rám,de én oldalra fordítottam a fejem.Egy világoskék háromnegyedes farmer volt rajta viszont felül semmi.Ekkor beugrott amit mondott....hát emlékszik.

-Mióta tudod,hogy én ki vagyok?..és ha már itvagyunk,miért nem vagy felöltözve?-kérdeztem.

-Hát..izé..Nessa szó szerint leordibálta  fejem,hogy azonnal induljak és keresselek meg...és a zuhany alatt álltam,úgyhogy az első dolog amit elkaptam ez a farmer volt meg egy felső amit nem volt időm felvenni.-mutatta fel a kezétben lévő fekete újjatlant.-Ez volt az egyik kérdés a másik...amióta megláttalak a suliban.

-És miért nem mondtad?

-Mert nem mondtam,tudtam,hogy egyszer úgyis rájössz.-vonta meg a vállát.-És modt én jövök.Elmesélnéd nekem drága szivem,hogy min agyalsz egész nap?-nézett le a földre.

-Mindenen ami örtént velem az életem során.

-Óóó ez érdekes.Amugy tudod már rég járunk,de szinte semmit sem tudok rólad,úgyhogy mesélj.Mintha Markkal beszélnél.

-Christian,Mark a barátom.Te a barát barátom vagy.Ez nem ugyan az.

-Okéé,akkor szakítok veled.Most már a barátod vagyok,hallgatlak.-hadarta.

-Hééé,velem nem lehet csak így szakítani.

-De lehet,most történt meg.-nevetett fel.Ha egy ember meglátna,vagy hallana minket beszélni egyáltlaán nem mondaná,hogy én a barátnője vagyok és ő a barátom.Ilyen kapcsolatra vágytam egész életemben.

-Oké,hát a Jackson-i életem nem a legnyugodtabb időszak ahhoz képest,hogy itt milyen nyugodt életet élek.Átgonoltam,hogy itt mi történt velem,és,hogy ott mit életem át.Az életemnek azt az idöszakát már rég lezártam és nem vagyok rá sűrűn büszke.Erről még snekinek soha nem beszéltem,igen..te vagy az első..úgyhogy kicsit nehezemre esik.-sóhajtottam.

-Mi az a szörnyen rossz dolog ami ennyire erősen hat rád?..vagyis tudom,hogy a lányoknak általában megvannak a napjaik,amiket már átéltem,Melanie nagyon nehéz eset-húzta el a száját-de ez egészen más ahogy te viselkedsz.-fejezte be a mondatot és megszorította a kezem.Kirázott a hideg,már este hét óra volt úgyhogy a levegő is lehült.Christian rámterítette a pulcsiját.Hihtetlen,hogy nem fázik.Ilyen melegvérű embert..

Sóhajtottam,és belekezdtem.

-Volt egy barátnőm,egy nagyon jó barátnőm.Aki..sok rossz dologba belevitt.De mellette tartottam,nehéz élete volt.Egyik hétvégén a nagyiékná llaudtam mert anyáék elutaztak,Jackson meg suliból volt valamerre.Aznap este nagyival beszélgettem,és mindent elmondtam neki.Annak a lánynak nagyon tetszett egy fiú,akkor még olyan tizenöt lehettem és ő is.A lány komolyan,mindent megtett amit a fiú kért tőle,és engem is belevitt.Igaz nem csináltam de ott voltam.A nagyinak ezt...mindent elmondtam.Megmagyarázta,hogy soha ne tegyek ilyent,és,hogy büszke rám.Amiért nem csinállom.Mondta,hogy mivel a barátnőm,próbáljam visszahúzni,hogy ne fusson olyan ló után,amelyik nem veszi fel.Mert nem éri meg.Persze akkoriban még nem értettem ennek az idézetnek a lényegét de egyiknap megértettem.Fél évet azzal szenvedtem,hogy azt a lányt visszahúzzam a rossztól,és a fejébe verjem,hogy nem ér annyit az a fiú.De csak ezután döbbentem rá,hogy hiába próbálom őt visszahúzni a szakadék széléről,amikor ő már rég leesett.Miután erre rájöttem,elengedtem őt.Rá két napjára holtan találták az egyik bárban.Végzett vele az a sok dolog amit tett.-küszködtem a könnyeimmel.

-Milyen drogot szedett?-kérdezte Christian.

-Vertigo.-Csordult ki egy könnycsepp,és a sírás szabája: ha jön az első,jön a többi ezer is.Christian magáhot szorított,éreztem férfia ilatát és a teste melegét.Adott egy puszit a hajamba azután megszólalt.

-Ugye tudod,hogy nem a te hibádból halt meg.-jelentette ki.Ezt a mondatot tizennyolc évem alatt szászor hallottam.Anyától CSAK ötvenszer,és ugyérzem,hogy még fogom is hallani.

-Igen,már tudom.De ez egy emlék egy nagyon rossz emlék,ami ha akarom-ha nem örökre bennem marad.-csak bólintott és megcsókolt.Christian telefonja megcsörrent,megrémült az arca amikor meglátta,hogy ki hívja.Ilyen arcot csak akkor vág,ha az anyja hívja vagy...Nessa.

-Te marha...hol a fészkes fenében vagy?Connie jólvan?Holvagytok?Mind a kettőtöket elnyelte a föld?Egy akkora ostoba állat vagy....holvagy...már két órája várok rá..HOL VAN CONNIE?-kiabált a telefonba Nessa.Christian öt centire tartotta a fülétől az iPhoneját.

-Nyugi Nessa,megvan.Csak beszélgetünk.Öt perc és nálad van.-mondta nyugodtan.

-Ajánlom is.-tette le idegesn a telefont.

-Hát igen,Nessának megvannak a napjai,és őszintén megmondva örülnék ha te is ilyen lennél,mert annyira de annyira rühellem amikor nemtudom mi van veled csak magadba vagy fordulva.De örülök,hogy elmondtad.Most menjünk mert a barátnőd megesz.-nevetünk fel.Igen...ez az egyik ok-a sok közül-amiért imádom Christiant.Meg tud nevettetni bármikor.Az autómnál álltunk meg,kinyitottam és leszedte magamról a fekete pulóvert.Nyomott egy puszit a számre és becsukta az ajtót.Bámultam kifelé az ablakon.Hirtelen kipattantam az autóból.

-Christian!-kiátottam.Megforfult és kérdőn néeztt rám.Odafutottam hozzá,és szorosan megöleltem,a fejem a nyakába fúrtam és beszívtam az illatát.Lágújjhegyre álltam,így pont egy szintben voltam a fülével.

-Szeretlek.-suttogtam.Éreztem az arcommal,hogy mosolyra húzza a száját.

-Én is szeretlek Connie.-lecsuktam a szemem és megcsókoltam.Kábé két perc után sikerült elválnunk egymástól.

-Próbálj meg nem letérni az útról.-mondta.Nyomott még egy puszit a homlokomra.Én csak bólintottam.Visszaszálltam az autóba és elindultam Nessához......

28.rész

Imádom azokat a reggeleket amikor Christian mellkasán ébredek,süt a nap és a legnagyobb boldogságunkra a suli.Ráéztem Christian iPhoneja kijelzőjére,hogy hány óra van.Ekkor megpillantottam valamit,a háttérképe én vagyok,ahogy alszok.

-Tetszik?-hallottam a barátom hangját mőgülem.Ezt nem hiszem el,hisz aludt!Odaforfultam hozzá és nyomtam a szájára egy "igen" csókot.Nagynehezen kiszálltam az ágyamból és kimentem a fürdőszobámba.Amire rendbetettem magam és elkészülődtem Christian is felöltözött.

Nessa Marknal aludt,nagyon várom,hogy Nessa meséljen ííííííí.AHogy a suli elé értünk,kipattantam az autóból megragadtam Ness kezét és húztam magam után egészen a lánymosdóig.

-Wááááá,mesélj.-csillogott a szemem.-Vagy tudod mit,ne mondj semmit ha nem akarsz,nem rám tartozik,de akkoris wííííííííí-sikítottam.

-Elmesélem ha hagysz szóhoz jutni.-nevetett.

-Okéoké,hallgatlak-lehajtottam az egyik wc fedelét és ráültem,azután felpattantam mert nem tudtam ülni.

-Na,Mark és én...öhm...hát....tasti kapcoslatot teremtettünk.-nyögte ki végül.

-Húú,hát igen....ha nem mondod nem is jövök rá.-tártam szét a karom.

-Jó de ez....kínos.-ült le végül ő.-Beszélgettünk,hogy amit egy incidens után csinált ami miatt a kapcsolatunk kicsit "elszakadt" az azért csinálta,hogy megvédjen és azután még lelkiztünk és megtörtént.

-Úúú...annyira...áhh.erre kifejezés sincs.Annyira örülök nektek.-szorítottam magamhoz.

-És most te jössz.-lerendezte a műsort úgyan úgy mint én előbb.Hát igen,már értem miért mondják,hogy hasonlítunk egymásra.

-Az már kicsit régebben volt.-hadartam.

-Mikor régebben.

-Még amikor az Alpokban voltunk.-nyögtem ki.

-És ezt még csak most mondod nekem?-förmedt rám.Beleütött a felkaromba.

-Te vagy a legeslegjobb és szeretlek de wááá...utállak.-sikítozta és megölelt.Hát igen,ez Vanessa aki egyszerre utál és szeret.Nem meséltük el részletesen egymásnak,hogy mi törtét,anélkül is megértettük.

Ami barátságunk más.Beszéd nélkül is megétsük egymást.

-Te Connie,Aisha és Nate is szerinted?..tudod...-kérdezte Nessa még midnig a wc-n ülve.

-Nem,nem monta nekem Aisha,de szerintem igen.-elnevetük magunkat és kimentünk a mosdóból.A folyosón megláttam egy ismerős arcot...Ricky.Még levegőt si elfelejtettem venni amikor a nevemet hallottam.Óó..ne.

-Connie szivem.Hát itt talállak.-dőlt neki a falnak.

-Igen Ricky,itt.Ha nem gond én most mennék órára.-próbáltam kikerülni de elkapta a karom és a szekrénynek döntött.

-Mondta Sophie,hogy megváltoztál..dehogy ennyire.-csóválta a fejét.-És holvan az a ultradögös pasid.Szívesen találkoznák vele.-gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Te nem találkozhatsz senkivel sem SZzvesen drágám.Neked nincs szíved.-löktem le magamról a kezét,ekkor megin elkapott és jobban szorította a csuklóm.

-A szád is nagyobb lett,ez kezd tetszeni.

Zene: Itt

-Hagyj békén te vadbarom.Fogd föl,utállak.-üvöltöttem-Ostobább vagy mint gondoltam annyi eszed sincs,hogy felfogd.-ekkor csunyán rámnézett és ökölbe szorította a kezét.Gúnyosan elmosolyodtam.-Tessék üss meg.Üss meg egy lányt itt mindenki előtt.Legyen benned annyi,ne csak a sötét sikátorokba legyél annyira nagyra.Nagyon elfelejtesz valamit Ricky.Túl jól ismerlek ahhoz,hogy bánts.Nincs benned annyi,kevés vagy ahhoz.Fáj,tudom,hogy fáj,akarod tudni,hogy honnan tudom?-kiabáltam és az egész folyosó minket bámult,de nem érdekelt.-Onnan,hogy én keltem benned azt az iszonyú nagy fájdalmat,és tudod mit? Megérdemled,hogy az egész életedbe kísértsen.Mondtam neked,megbocsájtok de nem felejtek.Vagy elmész és soha nem keresel,vagy a fájdalmad mégnagyobb lesz..azt garantálom.-néztem mélyen a szemébe,és igen..ezt vártam,láttam a szemében.Kirántottam a kezem a fogásából és az ajtóra néztem aztán rá.-Tünj már el a szeme elől.-kiáltottam rá.Rámnézett azután a hátam mögé.Tudtam ki/kik állnak ott de nem néztem hátra.Álltam Ricky tekintetét,megfordult és kiment az ajtón.Lehunytam a szemem és éreztem,hogy sírni fogok.De nemszabad,mert ha jön az első,jön a többi is.Megfordultam és mindneki ott állt,Nessa,mark,Aisha,Nate,Kevin,Angela az osztályom és...és Christian.Mind döbbenten néztek rám.Tulajdonképpen az egész suli engem nézett,kezdtem kicsit kínosan érezni magam ezért mindnekivel közöltem,hogy "mit néztek,nemláttatok még egy embert kiborulva?".Na,itt már nembírtam és megeredtek a könnyeim.Befutottam a lánymosdóba,az egyik kezemmel megtámaszkodtam a falnak a másikkal a hasam fogtam.Iszonyúan sírtam.Annyira rossz,hogy Christiannak végig kellett ezt hallgatnia vagy az összes többi diáknak.Mindenki azthiszi,hogy Ricky miatt sírok,de nem..ő nem érdemli meg a könnyeim.Felmondtak a lábaim,kezdett a kezem eltávolodni a faltól és csúsztam le.Valaki hátulról megölelt és szorosan magához húzott.Rögtön megismertem,Christian volt az.Megfordított és szó szerint felvett.Leült a wc-re és lovaglóülésben ültem rajta.A fejem a nyakának szorítottam,ő szorosan ölelt.

-Ugye tisztában vagy azzal,hogy ez a lánymosdó.-szipogtam.Erre ő felnevetett,hihetetlen megkönnyebbülés,nem haragszik.

-Most mocskoltad be a volt barátod az egész suli előtt,ami..hát erre nemtalálok szavakt és te azon aggódsz,hogy a lánymosdóban ülsz az ölemben?-jót szórakozott rajtam.

-Ha nem vetted volna észre a volt barátom egyáltalán nem érdekel.Sajnállom,hogy ezt végig kellett hallgatnod.-néztem a szemébe.

-Én nem,őszintén megmondom ha mégis,véletlen valamin összeveszünk nem emberek előt fog az történni.-még mindig nevetett.Hogy tudja ezt ilyne lazán kezelni?-kérdeztem magamtól.

-Miért?

-Még meg is kérded?Nekem fájt az amit mondtál neki,egy marha vagy amikor aztmondtad neki,hogy üssön meg,már indultam feléd de Nessa nem engedett.Hogy csináltad?-nézett rám.

-Nem csak fizikailag lehet valakit bántani,és egy csipetnyi bátorság is volt bennem.-mosolyodtam el.

-Olyan más voltál akkor amikor kipakoltál neki.Most komolyan mondom..féltem tőled.

-Te..tőlem?-nevettem el magam.-Ezt lelki bántásnak hívják drágám.Anyám mamájától tanultam.Nem használom mert azután szörnyen kiborulok és lelkileg elfáradok.Téged így nemlehetne bántani.-motyogtam.

-Miért?-nézett rám kérdőn.

-Mert már próbáltam,-nevettem el magam-és szó szerint pofán nevettél.

-Jaa,az?...Nem fájt,de elgondolkoztam rajta.-nyomott egy puszit a homlokomra-igen,még így is magasabb-azután felállta-velem együtt-és kéz a kézben kimentünk a LÁNY mosdóból.Christian edzője kérdőn nézett rá azután rám.Legyintett egyet,morgott valamit az orra alatt és elment.A folyosó életre kelt,a brancs még mindig ott állt ahol előbb és ránk vártak.

-Connie,ez őrületes volt.-ölelt meg Nate és nevetett.-3D mozi.

Mindenki közölte velem,hogy igazam volt meg blablabla és mentünk órára.

Az egész nap kiborított.Otthon az ágyamon feküdtem és a fehér plafont bámultam.Lelkileg teljesen kivoltam de fizikailag a maratont is lefutottam volna.Gondoltam felhívom Christiant.

-Hallgatlak drágám.-szólt bele Nate és nevetett.

-Szia Nate,Christian?-kérdeztem.

-Kan-bulit tartunk.Ittvagyunk nála és fiús dolgokat csinálunk.-motyogta.Igen,a "kan-buli",ahogy ők hívják,holnap meccsük lesz és előre megünneplik.Holvan ebbe a logika?

-Oké,az minden szép és jó.-nevettem-Ha már ennyire nem akarod odaadni,akkor megmondanád neki,hogy majd késős hívjon fel?-kérdzetem.

-Persze,most játszik valamit Markkal de majd átadom.Csókoltatlak,sziaaaa-ordított.Nate szerintem egy kicsit több whiskeyt ihatott de nembaj.Ahogy letettem a telefont,újra csörgött,Nessa volt az.

-Mondjad cunc.-szóltam bele.

-Mitcsinálsz?Mert ha semmit,akkor kinyithatnád a bejárati ajtót és beengedhetnél mert a csokis Carte D'or elolvad a kezemben,Aisha meg fekete macskát látott és itt nyíl nekem,hogy ő gabonás.-hadarta.ELnevettem magam és lefutottam a lépcsőn.Kinyitottam az ajtót,Aisha meg csak úgy beesett rajta.

-Connie,egy Istennő vagy.Tudod mit jelent a fekete Macska?Mélyen vallású vagyok és ugyna olyna mélyen gabonás is.-ölelt át.

-Aisha szivem az babonás nem gabonás.-mosolyogtam.

-áááá nem áá nem.-bement a nappaliba és levágta magát a szofára.Nessa csak nevetett,nyomott két puszit az arcomra és bevette az irányt a konyhába kanalakért.Kezmeb nyomott egy egész doboz csokis Carte D'or-t és nekiláttunk.Megnéztünk egypár filmet,horrort is amit végignevettünk-szokás szerint-azután mind elalaudtunk.............

27.rész

Zene:itt

Már otthon vagyunk.Jó hétvégét töltöttünk Jacksonban.Christian megismerkedett a családommal és ők is vele.Apa,Jackson és Christian plusz nagyapa vasárnap focimeccset néztek,igazán megkedvelték Christiant és ennek én irtóra örülök..Mi nagyival elmentünk a városba.Szülinapomra kaptam egy nyári ruhát tőle,nagyinak 58 éves korára nagyon jó izlése van.A ruha fehér volt,pánt nélküli és egészen a bokámig leért,színes virágok voltak rajta és nagyon tetszett.Anyának is nagyon tetszik a ruha.Jövő hétre már kölcsön is kérte mert Andreaval és Mark anyjával mennek valahova.Holnap suli,úgyhogy hamar elmentem aludni.Este még beszéltem Nessaval,hogy hornap én megyek autóval.Fárasztott a tipikus "nincs mit felvennem" szövegével.Szegény Mark,őszinte részvétem,hogy ezt végig kellett hallgatnia.
-Nessa,hogy-hogy nincs mit felvenned?Hisz teli van a szekrényed göncökkel,esküszöm,hogy elmegyek hozzás éf fejednek dobom az összes ruhát.-mérgelődtem.
-De...
-Nincs de Vanessa.Gyere ruhába énis abba megyek.
-Melyiket vegyem fel?-kérdezte.
-Nemtudom,csinálj Marknak bemutatót.Őt szórakoztatni fogja te meg fogod tudni melyik ruhát vedd fel.
-Okéééé,de leteszem szia.
-Szia.-kinyomtam a telefont és ráestem az ágyamra.Ujra csörgött a telefon ha megint Nessa az földnek vágom a telefont,szerencsére nem Christian neve villant fel.
-Hallgatlak.-szóltam bele.
-Kivel pofáztál ennyit?-kérdezte és hallottam a hangjában,hogy mosolyog.
-Szerinted?
-Csak Nessa lahat.Mark már küldött egy sms-t,hogy mentsem ki.-erre felnevettem.
-Egy szerencsét,hogy neked nem az a legnagyoibb gondom,hogy mit vegyek fel.
-Nefélj,túlélném.Három éven át Melanieval voltam egy szobába.-nevetett fel.
-Sajnálom.Amugy mitcsinálsz?-köszörültem meg a torkom.Befogok rekedni,vagyis már bevagyok.
-Játszok.Te?
-Játszasz?Én veled ellentétben tanulok.Mert kikell javítanom a Kémiát,valahogy elvonod a figyelmem a tanulásról.-nevettem fel.
-Playstatio,itt van Nate meg Kevin és Mason is.Én?Hol akadtál el cica?-ahogy hallom,nagyon szórakoztatja,hogy nem tudom a kémiát.
-Hááát nem is tudom..esetleg az elején.-motyogtam.
-Connie,az már fél éves anyag.Hogy akarod azt ma bepótolni?
-Jól magolok.
-És ha belekérdez?
-Akkor imátkozok,hogy nekérdezzen.-erre felnevetett.-A k****,Chris,hogy nyerhetsz mindig?Ez nemigaz annyira utállak,hogy szinta fáj-kiabált Kevin.-Öö.Leteszem mert Kevin kiborult.Majd hívlak.-és letette.Újra a füezre néztem és kiborultam.Annyira utálom.Mindenki szórakozik vasánap este én meg ezt a buta kémiát tanulom.Ekkor anya nyitott be a szobámba.
-Mitcsinálsz?-kérdezte.
-Kémiát magolom.Valahogy a kémia tudásod nem rakagd rá a lányodra.-morogtam.Anya csak elnevette magát és leült az ágyamra.-Mit nem értesz?-kérdezte.
-Semmit sem értek.Semmit.-borultam ki.Utálom,hogy ha nem értek valamit.Ilyenkor egy ötperces hisztiroham jön rám aztán megnyugszok és folytatom a tanulást.Anya mosolyogva felált és kiment.Ajjjj....de utállak Kémia.Felszólalt Bastille-től a Pompeii,Shay hív.Rohantam oda és felkaptam a telefont.
-Hallgatlak Shay.
-Hallom leragadtál.Nincs mit csinálnom úgyhogy átjöttem.Gondoltam felhívlak,mielőtt bemegyek,nehogy nekemvágj valamit.Lécci kinyitod az ajtót?-kérdezte.Erre felnevettem és kikiáltottam,hogy "gyere be".
-Hogy-hogy te itt?-kérdeztem.
-Anyukád aggódik érted.Felhívott,hogy tanítsam meg veled meg a féléves anygaot-ránézett az órájára-két óra alatt.
-Ez most komoly?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Halál komoly.Nem te vagy az egyetlen-mosolygott.Hát belekezdtünk.Shay a fura kinézete ellenére nagyon jól tanít.Még csak most jöttem rá,hogy ő olyan gót féle csaj.Mindig feketébe jár és kerüli a napot,csendes de igazán jól lehet vele szórakozni.
-Látod megy ez neked,nagyon jó a felfogásod.-mosolygott.-Úgy tanulsz mint Christian.-felnéztem rá.Még pislogni is elfelejtettem.
-Honnan tudod,hogy Christian hogy tanul?-kérdzetem.
-Mondtam,nem te vagy az egyetlen aki korepetálok.
-Te korepetáltad Christiant?
-Nagyon gyenge volt Oroszország történelméből.-felelte.
-De hisz azt csak megkell tanulni.-nevettem fel.
-Ezt mond neki is.-erre mind a ketten nevettünk.Shay tizenketőkor ment haza.Nem,nem addig tanultunk csak beszélgettünk.Anya is csatlakozott és egy lányos estét tartottunk.Egykor döltem bele az ágyamba és ahogy lefeküdtem el is aludtam.
Reggel hétkor úgy keltem fel mint egy múmia.Ma van Mark szülinapja,már nagyon vártam.Fehét pántos,szürke cicagatya,nyári tangapapucs formályú szandál és egy szintén szürke szvettert kaptam magamra.Egészen a combomig leért.Lefutottam a lépcsőn és anyát láttam meg a konyhában.
-Hát te?-kérdeztem.
-Még nem hívtak.-mosolygott.Már majdnem indultam amikor eszembe jutott valami.
-Anya,te ismerted Christiant azelőtt is mielőtt ideköltöztünk?-csúszott ki a számon.
-Igen,ismertem.
-De hááátt....miért nem mondtad?-döbbentem meg.
-Változtatott volna valamiben?
-Igen.
-Nemhiszem.Christian tudta.-felelte.
-Mit tudott?-kérdeztem.
-Ő megismert téged.Egyik nap az anyukájával bejöttek a korházba,mert Mason mélyen bevágta a kezét,és akkor beszéltünk.Akkor mondta.-elkaptam a kulcsaim és kisétáltam az ajtón.Kisebb sokkot kaptam.Beültem anya fekete Range Roverjába és elindultam Nessáért.Nála már várakozott Aisha és Mark is ottvolt.Így hát négyen mentünk a suliba.Még mindig nehéz volt elhinni,hogy Christian tudta.Kiszáltam a kocsiból és egyenesen a lány wc felé vettem az irányt.Megálltam a tükör előtt és belenéztem..NEM,nem teszem szóvá,ha akarja elmondja,ha nem,akkor nem.Felkaptam a táskám és bementem az osztályba.Christian a padján ült és nagyon nevetett valamin.Odamentem a padomhoz és levágtam a táskám.Rámnézett gyönyörű barnászöld szemeivel.Fura,mindig változik a színe,valamikor sötétbarna,valamikor világos barna és valamikor barnászöld.Intett a kezével,hogy menjek oda hozzá,rám mosolygott azzak az iszonyatosan dögös mosolyával.Megfogta a kezem és odahúzott magához.Ahogy ült a padon,én meg a lába között álltam pont a szemébe tudtam nézni.Véégre,így pont egy szinten van velem.Talán kicsit még ígyis magasabb.Nem vagyok alacsony ő a magas.Az összes fiú az osztályomban magas.Mondjuk nemnagyon zavar.Szeretem ha magas egy fiú,de így alacsonynak nézek ki..Állj le Connie,már megin agyalsz.
-Min gondolkozol?-kérdezte.
-Ááá semmin.-motyogtam.Persze őt nemlehet becsapni,mindig tudja,hogy mikor hazudok.Jobban magához húzott és megcsókolt.Ez olyan "még nem végeztünk a beszélgetéssel de becsengettek" csók volt.Valahogy túléltem a kémiát.Remélem,hogy jól sikerült.Szünetben Aisha sürgetett mindenkit.Én Christian padján ültem és a vállára hajtottam a fejem.Aisha szó szerint odapattat hozzánt és kirántottam Christian füléből a fülhalgatót.
-Chris,fontos munkám van a számodra.Vidd ki az osztályból Markot.
-Oké,kiviszem a folyosóra.
-Na ke,na ke,na ke.A folyosó nemlesz jó.Mégis,hogy hozzuk be a tortát?...Vidd ki a mosdóba.
-Aisha,nemtudom,hogy ti lányok hogyvagytok vele,de mi egyedül is eltudjuk végezni.-nevetett fel.
-Te ostoba.Nem kell pisilnotok.Csak...csak vidd ki.-morgott Aisha.Christian felsóhajtott és felállt.
-Ehm...Mark kijössz a mosdóba?-kiabált az ajtóból Christian Marknak.
-Te megvagy húzatva?-nevetett fel Mark.Aisha a könyökével oldamba bökte a barátját.Nate odakapott és közölte,hogy ő kimegy Christiannal.
-Ti betegek vagytok fiúk.-még mindig nevetett Mark.
-Na gyeremár.Kipróbáljuk,hogy mi ott olyan érdekes.Vedd fel a formás popsid és told ki.Hopp.-sürgette Nate.Komolyan Nate és Aisha a világ párja.Ennyire összeilleni...Angela lefutott a tortáér.Most komolyan...Torta?Mire a fiúk visszaértek mi a helyünkön ültünk.A csokis torta Mark asztalán volt és égett rajta a gyertya.Aisha majdnem összeesett amikor kideült,hogy senkinél sincs öngyújtó vagy gyufa.Egyetlen esélyünk Boyd volt aki dohányzik.Ő ment a fiúkat nézni,hogy mikor jönnek vissza.Úgyhogy visszahívtuk és meggyujtotta a gyertyákat.Mind felköszöntöttünk Markot.SUli után úgyvolt,hogy elmegyünk valahova de nem,mert Mark és Nessa kettesbe szeretnék tölteni a ma estét.Piha..piha,..Christian átjött hozzám és filmeztünk.Valami sci-fi.Nem nagyon érdekelt és el is aludtam rajta.....

26.rész

Zene: itt

Péntek reggel nagy örömmel keltem fel.Nem,nem a suli miatt a mai napot valahogy átkell vészelnem de azután én és Christian megyünk Jackson villageba apához.Ott töltjük a hétvégét.Felkaptam a fekete farmerom egy sötétkék hosszú újjú felsőt.A párducmintás barna sálom és a fekete kabátom vettem fel meg természetetsen a  barna bakancsom.A táskám áttakasztottama  fejem felett.ELkaptam a pultról a kulcsom és elindultam.Nessa állt a ház előtt mellette Mark ült.Beszáltam hátra.Aisha ült a hátsó ülésen.
-Te vagy a megmentőm.Ezek itt már tíz perce marják egymást.-hadarta Aisha és magához ölet,vagyis szorított.ELindultunk de már részese is lettem annak amit Aisha mondott.
-Képzeld Connie,Ness megy egy kémiai versenyre.Igazi Einstein.-motyogta Mark rekedtes hangján és köhögött egyet.Kicsit kuncogtam a mondanivalójánt.
-Édes Istenem Mark.Einstein fizikus volt te szerencsétlen.-mérgelődött Nessa.
-Jólvan nemorogj.Ezt bóknak szántam és tudom ki volt Einstein.-Mark komolyan tudja,hogy ki az.Nessának valami baja van.Lesz mit beszélgetnünk.ma ebédszünetbe még Shayt is megkell látogatnom.Írok is neki gyorsan egy sms-t.

"Hello Shay.Ma ebédszünetbe átmegyek hozzád.Reméllem otthon vagy.     Connie"

Ezis megvan.Nessa szerencsére közel parkolt a bejárathoz.nem kellett a havat taposnom.Amin kiszáltunk Mark bevette a kanyart a lacrosse pálya felé.Én megfogtam nessa karját és behúztam a bejáraton egészen a lány wc-ig.
-Mi a szent fracosfene bajod van?Megfog jönni vagy mi az?-tártam szét a karom és Nessa sötétbarna szemeibe néztem.Mély levegőt vett azután kifújta.
-Semmi olyan,csak ma este Marknál alszok és ideges vagyok.
-Ideges vagy Markra mert nála fogsz aludni?-mosolyra húztam a szám.
-Neeem,dehogy.Csak...érted.
-Jaa,vagy ugy.Várj,ti még nem....?
-Nem,még nem feküdtünk le.-nyögte ki magából.Csak pislogtam kettőt.Váltottunk néhány szót azután bementünk az osztályba.Leültem a helyemre és csak ültem.Angela sétált oda mellém.Beszélgetni kezdtünk,szinte mindent kitárgyaltunk becsengetésig.Elég rég beszéltünk.Koromfekete haja egyenesen hullot a vállára a szeme kivolt húzva ami a tengerkék szemeit jobban kihozta.Piros felső és hasonló fekete farmer volt rajta mint rajtam.A tanár besétált.Mr.Fly leült a tanári asztalhoz.Történelmet tanított,nagyon szigorú tanár volt de szerettem.Igaz utállom a történelmet de azért egészen jól tanít.Csak most vettem észre,hogy Mark nem ül előttem.Christian sincs az osztályban.Csengetés után tíz percel valaki kopogtatott az ajtón.A fiúk voltak azok.
-Elnézést Mr.Fly a késésért de az edzővel beszéltünk.-mondta nyugodt hangon Kevin.Hát igen a többi bunkó paraszt ilyet nemtud,CSAK HA muszáj.Mark lehuppant elém.Az egész órát végig untam meg az összes többit.Szerencsére eljött az ebédszünet.Ahogy kicsengettek rohantam is Shayhez.Csengettem és rögtön ajtót is nyitottak.
-Szia Shay.Már jobban vagy?-kérdeztem és k=ozben leültem a szobájában az egyik fotelba.Egészen szép házuk van.Nagyon tetszik.
-Igen,már csak ezt a hetet kell kibírnom és mehetek is suliba.-örvendezett.
-Már hiányzol.Nincs kivel ebédelnem.-mosolyodtam el.
-Nem kell sokat várnod.Hogy telt a szünet?-kérdezte.
-Egész jól.Christian családjával voltam az Alpokban síelni.
-Komolyan?Úgyvolt,hogy mi is megyünk de a hátgerincem cseszekedik.-motyogta és lebiggyesztette az ajkait.Még kitárgyaltunk ezt azt.De sietnem kellett vissza a suliba.Natebe futottam bele.
-Conie,drága Connie.ELmarad az utolsó óra.Chris már kint vár az autóban.-mutatott a bejárat felé.Hamarabb nemtudta volt mondani?-kérdeztem magamtól.Csak rámosolyogtam és egy kinyögtem egy köszönömöt.Kifutottam az ajtón és odamentem a fekete BMW-hez.Beszáltam és már az övemet kezdtem volna bekapcsolni de oldalra néztem és egy teljesen ismeretlen fiút láttam magam melett aki meglepetten nézett rám.
-Hát te?-kérdezte.Az arcom egyszerre volt meglepett,paradicsom piros és halálra rémültem.
-Óó elnézést eltéve....hagyjuk.Bocsi.-zavarodottan kiszáltam az autóból és elkezdtem nevetni.Magamon.Odamentem már a jó fekete BMW-hez és láttam,hogy a drágalátos barátom majd megfullad a nevetéstől.Nessáék és az egész brancs rajtam nevetett.Beszéltam az autóba és Christian még mindig nevetett.Már a könnyei csurogtak.Én csak fogtam a fejem és nevettem.
-Ez--mi--volt?-dadogta és mégjobban nevetett.
-ELtévesztettem az autót.-próbáltam abbahagyni a hahotázást.
-Szegény gyerek halálra rémült.Látni kellett volna a te és az ő arcát.-ahogyna nevetett még jobban nevetett.
-Jólvan abba lehet hagyni.Még Jacksonba is elkell jutnunk.Menjünk már.-mondtam.

Elbúcsúztunk anyától és elindultunk.Az út-Christian gyors vezetése jóvoltából-két óra alatt eltelt.Vagyis hamar odaértünk."Kicsit" izgultam.Christian bíztatásképpen megszorította a a kezem.Leparkoltunk a ház előtt és kiszáltunk.Jackson állt az ajtóban.Melegítő gatya és egy fehér Everlas-os felső lógott rajta.A szemével végigmérte Christiant.Azután megszólalt.
-Sziasztok.Lám lám.Akkor te vagy a híres Christian akiről annyit hallottam.Jackson vagyok Connie bátyja.De nyugodtan hívhatsz Jacknek is.-nyújtotta a kezét.
-Örülök,hogy végre megismerhetlek.Jack.-tarották a szemkontaktust.A báty aki játsza a védő tesót és  apasi aki nemhagyja magát.Fasza,mondhatom.Apa jelent meg a háttérben.Kikerültem -a még mindig kézen szorongató fiúkat-, és odafutottam apához.Átfogtam a nyakát és szorosan megöleltem.

Apa és Jackson nagyon megkedvelték Christiant.Most a nagyihoz tartunk.Ideje nekik is bemutatni Christiant.
Öt óra van,Christian kezét fogom és így megyünk a nagyihoz.Szerencsére nem laknak messze.Elmentünk a kocsma előtt ahol régen lógni szoktam.Már elmentünk előtte amikor valaki utánnam kiabált.
-Connie te vagy az?-megláttam magam előtt az egyik volt barátnőmet Sophiát.Szőke haja mindehogy állt szakadt világoskék farmer és bokáig érő csizma volt rajta.A kezeit maga előtt összekulcsolta és nézett rám.
-Igen én.-mosolyogtam.
-El sem hiszem,már olyan rég láttalak.-ölelt meg-hogy kerülsz ide?-kérdezte miután elengedett.
-Apuhoz jöttem a hétvégére.Amugy Christian ő itt az egyik Jacksoni barátnőm Sophie ő itt a barátom Christian.-mutattam be őket egymásnak.Sophie csodálkozva nézett rám de azután kezet rázott a barátommal.Még váltottunk pár szót azután indultunk is.Odaértünk a nagyiékhoz.Kinyitottam az óriási kaput és bementünk-hát igen,nagy házuk van-elindultunk a házhoz vezető úton.Mama már az ajtóba várt minket.
-Connie drága kis unokat,már milyen rég nem láttalak.-szorongatott.-Hát és ez a fiatal ember?-biccentett Christian felé.
-Hilda mama ő itt a barátom Christian Crusader.Christian ő itt a nagymamám Hilda Benett.-nagyi először meglepődött azután hunyorítani kezdett.-Fiam,te nem Helena unokája vagy?-kérdezte.
-De,ismerik egymást?
-Háát perszehogy drágám én vigyáztam rád amikor kicsi voltál.Connieval mindig játszottatok az udvaron,és folyton a "talán" című mesét néztétek.-nagyi mesélte nagy örömmel.Bennem megállt a vérkeringés.Christian ugyan ilyen tekintettel nézett rám.-De gyertek be gyermekeim,hideg van kint.
-Nagyi ezt most találtad ki?-hadartam és közben leültem.
-Dehoogy,hát perszehogy nem emlékeztek rá,hogy kicsikt voltatok.De én tisztán emlékszem.-kiabálta nagyi a konyhából.
-Várjunk akkor asztmondja Mrs.Benett,hogy már ezelőtt is találkoztam Connieval?
-Igen,de témától eltérve.Eliot drágám,ittvan az unokád.Fejezd be a focinézést és told le az öreg segged.-nagyi szólt fel az emeletre.Nagyapa dünnyögve jött le a lépcsőm.Amikor meglátott felcsillantak a szemei és megölelt.Christiannal kezet ráztak aztán elszórakoztunk.Még mndig nemértem,hogy-hogy nem emlékezhetek Christianra.Talán....nem,anya akkor mondta volna....

25.rész

Már csak őt rész és eddig úgyvan,hogy befejezem.Befejeződik Connie története.Ahogy befejezem ezt,el is kezdem a másikat.Reméllem az is legalább annyira tetszeni fog mint ez.Mivel az hosszabb lesz,De nem is húzom tovább a szót..jó olvasást:)♥                            -Connie*

-Jólvagy?-Melanie halk hangja csengett fülemben.

-Most hazudjak?

-Minden jobb mint az igazság.-felelte.

-Mindig aztmondtam,hogy inkább bántsanak meg az igazsággal minthogy örömet okozzanak a hazugsággal.

-Van benne valami.De megérkeztünk,Christian idejön.Csak ígérd meg,hogy nem mész vissza.-nézett rám komolyan.Megfogtam a kezét és rámosolyogtam.Kiszálltam a bronz színű Jeepből és bementem a házba.Sötét volt,felfutottam a szobámba és letöröltem kicsorduló könnyeim.Levetettem a ruháim és bemásztam a zuhanyzófülkébe.Megengedtem a vízet és fölöttem elkezdett csurogni a melegvíz.Lekuporogtam a földre és sírtam.Reméllem jólvan és nem esett semmi baja.Kérlek..ne legyen semmi baja!

Kiszálltam és magamratekertem a törölközőt.Felkaptam a bugyit és kimentem az ajtón.Christian az ágyamon ült még mindig a lacrosse cuccában volt az újjait összekulcsolta és rákönyökölt a térdére.A szája felvolt repedve és a szeme alatt volt egy lila folt.Gesztenyebarna szemeivel rámnézett.A lábaimat nemtudtam mozdítani a szememből újra kicsordult egy könnycsepp amit gyorsan letöröltem.Nem akarok előtte sírni.Christian felált és széttárta kezeit.Amivel azt jelezte,hogy menjek oda hozzá.Sikerült megmozdítanom a lábaim és hozzászorítottam magam.Az egyik keze a derkamon a másik a lapockámon pihent.Egy puszit nyomott a fejembúbjára.

-Öltözz fel,ma nálunk alszunk.-mormogta reked hangján.Bólintottam és visszasiettem a fürdőbe.Felkaptam a meltartóm meg az egy felsőt amit találtam.Anyáé,vajszínű és az egyik  vállamról lelóg.Felkaptam a viláhosbarna farmerom.Felpillantottam a polcra és megláttam a barnítóm.Christian még mindig az ágyamon ült.Elkaptam a barnítót és visszamentem hozzá.

-Mire készülsz azzal?-kérdezte-Tökéletes a bőröd.

-Ki mondta,hogy én fogom használni?-mosolyra húzódott a szám.Felkapcsoltam az éjjelilámpám és ráültem Christian térdére.Kicsit nyomtam az újjamra.

-Rám azt nemrakod!-tiltakozott.

-Hátpedig de.Nem fogsz egy lila foltal a szemed alatt mászkálni.Édesanyád meglát kitér a hitéből.-mérgesen kifújta a levegőt.Vékonyan felvittem szeme alá a barnítót.Pont ahogy gondoltam.Nemlátszik.-Késsz vagy.Belehaltál?-még mindig mérgesen nézett rám.Megfogtam az arcát és egy puszit gyomtam a szájára.Ami kicsit többre sikerült mint egy puszi de ez tőle várható volt.

Hamar odaértünk Christianékhoz.Kiszálltunk a fekete BMW-ből és bementünk a házba.Andrea a fotelban ült és sírt.Amikor meglátott minket a szeme meglágyult.

-Édes Istenem,annyira aggódtam..ugye jólvagytok?-ölelte magához a fiát.

-Igen anya.-felelte Christian.

-Te jóságos..felvan repedve a szád,ugye nem?-tartotta kezés a szája elé Andrea.Látod drága barátom mégis jó,hogy van a szemed alatt aza barnító.-Chrisitan ezt megbeszéltük,a síelésen elnéztem de itt nemfogom.Számoljunk csak  édes fiam 5x volt varrva a tested egyes részei,3x voltam érted a rendőrségen,2x volt eltörve a kezed...egyes részei.Soroljam még?-Andrea kiabált,és sírt közben.Christian szeme égett a dühtől.A nyakán kintvoltak az erek.Megfogta magát és felfutott a szobájába.Hallottam,hogy elkezd csurogni a víz.Kicsit kellemetlen volt nekem ezt nekem hallani,mert nemsokat tudok Christian múltjáról.Sőt talán semmit.Andrea rámnézett könnyes szemeivel.Odamentem hozzá és megöleltem.

-Nagyon kínos volt végighallgatni?-morogta a nyakamba.

-Kicsit.-eltolt magától és a szemembe nézett.

-Nem mondott semmit sem?-kérdezte.Megráztem a fejem.Megfogta a kezem és a konyhába húzott.Leültem egy székre és vártam,hogy megszólaljon.Egy szalvéta darabbal játszott,aztán megszólalt.Nem nézett rám.

-Tudod,amikor a férjem Daniel meghalt.Chrisitan akkor még a tizenötös éveiben járt,tipikus pubertás kor.Föleg a fiúknál.Akkoriban nagyon sok gond volt vele.Titokban eljárt iszogatni egyes fiukkal,akkorban járt boxra is.Sokat verekedett és nagyon magába zárkózott volt.Csak Mark volt neki.Aztán jöttek a lányok Nessa és Aisha.Láttam rajta,hogy megnyugszik de még mindig benne volt.Átment rajta az ívós korszaka és többször volt Markékkel.Aztán csatlakozott a lacrosse csapathoz.Azelőtt is játszott csak hanyagolta mert rossz bandába keveredett.Amikor megtudta,hogy az apja a lacrosse csapatkapitány volt.Ez kihívást jelentett a számára és mégjobban belehúzott.Azután érkeztél te és mintha kicserélték volna.Boldog,mosolyog élvezi az életet.Szerencsére Melanieval jól kijöttek egymással.Mint az igazi testvérek.Nagyon sok köszönettel tartozom neked Connie,mert olyan hatással vagy rá amivel elértél nagy dolgokat nála.Amiket azelőtt senki sem volt képes.Esetleg Mark,de az teljesen más boldogság.Mindent összefoglalva egy nagyon nagy kövér KÖSZÖNÖM CONNNIE.Annyira hálás vagyok és elnézést,hogy előbb úgy kitörtem de anya vagyok.

-Semmi baj Andrea,megértem.-magamhoz öleltem jövenőbeli Anyósom.Felkeltem és felmentem Christian szobájába.Még mindig zuhanyzott.Átakartam öltözni mert má reste tizenegy óra volt.Szerencse,hogy holnap vasárnap.Kinyitottam Christiam szekrényét és egy rövid újjú felsőt kerestem.De megakadt a szemem egy összecsavart papiron.Nem is gondokoztam csak kikaptam.Ahogy felvettem kicsavarodott és nevek szerepeltek rajta.LÁNY nevek.Úr Isten,,ez a LISTA.Vagy száz név lehetett rajta.Mielőtt össze csavarhattam volna a papirt Chrstian lépett ki a fürdőszobaajtón.Derkára volt csavarva a törölköző.A szeme rajtam és a listán cikázott.

-Én..én nemakartam csak...csak megtaláltam.-motyogtam sírós hangon.Nem akartam sírni de annyira...erre az érzésre nincs megfelelő szó.

-Kérem a papirt.-mondta rekedt,férfias hangján.

-Nem mert szétt akarod tépni.Nem zavar,megértem ez az életed egy része.Nemkell miattam megsemmisítened.Elfogadom.

-Nem,nemfogadod el.Ismerlek Connie.Kérem a papirt.-nyújtotta a kezét és mozgatta az újjait.

-Igen zavar.Nagyon is de akkor sem kell összetépned,tudom,hogy neked ez fontos.-már kibuggyant egy könnycsepp.Leejtette a kezét és sóhajtott egyet.Megindult felém,kitépte a kezemből a papirt és széttépte.

-Mutatok neked valamit.-mosolygott.Felhúztam a szemöldököm és vártam,hogy megszólaljon.Erre felemelte a bal kezét és egy a bordáin,kicsit közelebb a hónajla alatt megpillantottam egy tetoválást.Egy spirál volt aminek három karja volt.Hogylehet,hogy eddig nem vettem észre?-kérdeztem magatól.

-Ez egy háromkarú spirál Connie,-leejtette a kezét-másnéven a triszkelsz.Mindig mást ábrázol,vagyis kinek hogy.Mint például apa-anya-gyerek.Nálam a jelen-múlt-jövéot ábrázolja.Az ami ott van széttépve az a múltam,te vagy a jelenem és eddig úgyvan,hogy a jövőm is.-mosolyogdtunk el.-Mert egy embernek muszáj múltjának lennie,hogy legyne jelene és jövője.Érted?-kérdezte.Bólintottam és magamhoz húztam.A lábammal átfogtam a derkát a törölköző fölött és fejem a nyakába temettem.Éreztem észbontó illatát.A falhoz nyomott és egy vad csókba gabajodtunk bele.Aztán elhúzodott és lerakott a földre.

-Megyek felöltözök.-gúnyosan nevetett.

-Ilyenkor úgy utállak.Mindig a legjobbkor hagyod abba.-morogtam.Visszament a fürdőszobába.Pár perc múlva a pizsamagatyájában jött ki.Sötétkék kockás volt.A felsőteste pucér volt.EZT direkt csinálja.

-Élvezed?-kérdeztem.

-De még hogyan.-mosolygott a Christian mosollyal ami az őrületbe kerget.Lefeküdt az ágyra és a könyökével támasztotta meg magát.

-Nem érdekel,nem foglalkozom vele.-hajtogattam.Ekkor eszembe jutott.Óóó édes a bosszú.Letoltam a farmerom és kivillant a fekete csipkés bugyim.Levettem a felsőm és csak fehérneműben álltem előtte.A derkamra raktam az egyik kezem.

-Merre találok egy felséot amiben aludhatok?-kérdeztem azzal a bizonyos mosollyal az arcomon.

-Te egy akkora....pfuu.-mérgelődöttKikelt az ágyból és a szekrénye felé ment.Morgott magának amit keresgélt.megfogtam az egyik vánkost és amikor Chrsitian kibújt a szekrényből hason ütöttem a vánkossal.

-Tudod drágám annyira szeretlek.-nevettem.

-Énis,kérem a vánkost.

-Óó,ahhoz előbb elkell kapnod,hogy megkapd.

-Akkor jobb ha futsz.-megindult felém.Halkan sikítottam és elkezdtem futni az íróasztal felé.A másik oldalán megáltam.Figyeltem őtmtudtam,hogy úgyis elkap é studom,hogy ő is tudja.De nem hagyom magam.Elindultam a furdőszoba felé fe elkapta a derkam és magához szorított.

-Megvagy.-mondta.

-Ez lehetetlen,hogy lehetsz ennyire gyors.-morogtam.Fedobott a hátára-úgy mint az ületközpontban-és az ágyra dobott.Mellémfeküdt és átkarolt.

-Jóéjt cica.-nyomot egy puszit a számra.

-Neked is.-és elaludtam.

Nessával a kávézóban ültünk.

-Na és mit mondott a férfi amikor odamentél hozzá megfizetni a ruhát?-kérdzete.

-Nemtudom,nemfigyeltem.-morogtam.

-Hát akkor mire mentél oda,vakargatni?Azt itt is csinálhatod.

-Olyan buta vagy,hogy az szinte fáj.-nevettem.

-Ez van cicám,vagy megszoksz vagy megszöksz,középút nincs.-dölt hárta a székében.

-Na nemond.-nevettem.SZépen iszogattuk a kávénkat amikor Monica és egy lány áltt oda az asztalunkhoz.

-Sziasztok Nessa.Laura üzeni,hogy majd találkoztok a versenyem,és,hogy sok szerencsét kíván a veszteséghez.-csámcsogta a nyílós hangján.Megforgattam a szemeim és megszólaltam.

-Mond csak Monica.Laura még emékszik Nessa hátsó felére?-kérdeztem.

-Miért?-rázta magát.

-Mert csak azt fogja látni.-a leggonoszabb nézésemel néztem rá és gúnyosan mosolyogtam.

-Látom Nessa külön gárda kell ahhoz,hogy megvédjenek.-nézett Nessára Monica.Majnem megszólaltam de Nessa rámnézet.

-Tudod Monica,legalább nekem vannak igaz barátaim akikre számíthatok ha baj van és akik megvédnek ha kell.Lefogadom,hogy te a melletted lévő lány nevét sem tudod,teljes szívből sajnállak.-Monica csak felfuvallkodott mint egy pulyka és elment.Nessa és én összeüt=ottük a tenyereink és tovább kávéztunk.

24.rész

Csodás napra ébredtem.A nyaralás óta két hét telt el.Keményen tanulok,és próbálom behozni a tananyagot.Szerencsére nem vettek nehezet.Christian egyfolytában edzésekre jár,mert ma nagy meccs lesz.Eszeveszettül hiányzik,hogy nincs minden nap velem.SOha az életben nem hittem volna,hogy valaki-főleg egy fiú,-ennyire fog hiányozni.Christian egy drog számomra,amivel nemtudok betelni.A nyaralás utolsó napján csodás estét töltöttünk el,kettesben.Mosolyra húzódott a szám e csodás emlékekre.Kihúztam a füg]önyöket és kipillantottam.Süt a nap,nem mondhatni,hogy meleg van de elviselhető.Két nap múlva Jackson szülinapja lesz.Megyünk Jackson villageba Anya én és Christian.Kicsit izgulok,hogy bekell mutatnom apámnak a barátom még sosem csináltam ilyet de menni fog.Felkaptam a szürke otthonigatyám és lefutottam a lépcsőn.Anya a konyhában forgolódott.

-Jóreggelt anya.-köszöntöttem.

-Szia kicsim.-megforfult-Nade Connie,már megin Christian felsője van rajtad?

-Igen,Christian illata van.-ültem fela  bárszékre.

-ÉDES lányom,te nagyon szerelmes vagy.-mosolyodott el és megütött a konyharuhával.Erre mindketten elnevettük magunkat-Ma lesz az a nagy meccs?

-Igen.

-Mész?

-Hát perszehogy megyek.Mindenki megy.

-Akkor drukkolj helyettem is,mert muszáj bemennem a kórházba.De most ne ezt firtassuk,egyed a reggelid.-elémrakta a pirítóst és az újjával megpöckölte az orrom.

Jóllakva ledöltem a fotelba.Bekapcsoltam a tévét.Csak kapcsolgattam a csatornákat ide-oda de sehol semmi.A csengő szólalt meg.Kipatantam a fotelből és az ajtóoz siettem.Ness és Aisha álltak az ajtóban.

-Jóreggelt cunc.Ma nagy meccs lesz.Nem bírok már várni..este hatkor kezdődik.Reméllem ilyen idő marad...Hol van FAGYI?-Ness hadarta és bevette a kanyart a konyhába.Aisha megölelt és követtük az őrült barátnőnket.

-Ness és mi van közted meg Mark között?...AZ ISTEN SZERELMÉRE...még mindig nemértem.-mérgelődtem.

-Mi csak barátok vagyunk.-fészkelődött a széken.

-Ja....barátok extrákkal.-nevetett Aisha.

-Akiknek ha kedvük tartja lefekszenek egymással.-nevettem énis.

-Héé...Mark mélyebb részletekbe is beavat?-húzta fel a szemöldökét és próbált megsértődött arcot vágni,de a mosolyát nem tudta elrejteni.

-Hahaha...akkor igaz.-mégjobban nevettünk Aishával.

-Jólvan na...egypárszor megtörtént.De Mark még nem kérdezte meg úgyhogy nem járunk.Ha majd megkérdi akkor TALÁN "igent" mondok.-kapta be az újabb adag fagyit.

-Ness soha ne mond,hogy TALÁN.Ki nem állhatom.

-Miért?

-Mert utállom.Azt csak akkor mondja az ember ha fél igent vagy nemet mondani.Mint például.Megkérded,hogy tetszik e a hajad.Azt mondom "talán" csak azért mondom mert nem akarlak megsérteni de legszivesebben azt mondanám "nem,nem tetszik a hajad".Érted?

-Nem tetszik a hajam?

-Jaj Ness,ez csak egy példa.De látom csak ennyit fogtál fel abból amit mondtam.

-Hát Connie,én a második mondatnál leragadtam.-még mindig nevetett Aisha.

-Semmi baj,majd egyszer megértitek.-kanalásztam a vanília ízű fagyit.

A lányokkal töltöttem az egész délutánom.Nem bírtunk várni a meccsre.Annyira kíváncsi vagyok.Még nemláttam Christiant meccs közben.Edzés közben is állati szexi.Ahogy feszül a gatya a fenekén és amikro fut kirajzolódnak az izmok.Hmm...

-Connie,Connie ittvagy?-Nessa rázott a vállamnál fogva.

-Igen,csak...csak elgondolkoztam.Élek és virulok..mitkérdeztél?

-Azt,hogy mit veszel fel...De komolyan Connie,jólvagy?Mostanában nagyon sokszor elkanászkodsz.

-Persze minden jó.Mondom:Élek és virulok,mint Elvis Presley.

A lányok az ágyamon ültek.Egy farmert kaptam fel meg a barna mamuszom.A hajam lófarokba fogtam és egy vastag felsőt kaptam fel.Elköszöntünk anyától aki szintén készülődött.Beültünk Ness fekete audijába és indultunk is.Rengeteg autó volt a suliparkolóban.Eltudtam képzelni,hogy mennyien lehetnek a pályán.Ness leparkolt és bementünk.Szerencsére volt még ülőhely de még ígyis nagyon sokan voltak.A pódiumon ültünk a negyedik sorban.A lacrosseosok befutottak.Christian rögtön kiszúrtam,ő és Mark voltak a legmagasabbak.De Mark tengerkék szemeit a sisak rácsai közt is láttam.Az igazgató szólt pár szót aztán mindenki a helyére ment.Christian és a másik csapat kapitánya a pálya közepére állt.Kicsit lehajoltak és várták,hogy a bíró belefújjon a sípjába.Megszorítottam Ness kezét.Boyd gúnyosan rámosolygott egy másik játékosra,gondolom ő is védő volt.

Kicsit megtanultam ezt a sportágat meg a kifejezéseket.Nessa magyarázott valamit,hogy egyszerre egy csapatnak 10 játékosa van a pályán, három támadó, három középpályás, három védő és egy kapus. A síp elhangzott Christian fellökte az előtte álló pasit akit vagy tíz kilóval nehezebb lehetet nála.

Amig ez megtörtént Mark elkapta a labdát és futni kezdett.Passzolta Kevinnek.Kevin Boydnak aki futni kezdett,nekiment egy fiúnak aki elesett,Boyd tovább futott aztán egyenesen betalált a kapuba.A tömeg kiabált.Boyd felemelte a kezeit,dondolom így kért bocsánatot.Megpillantottam Melaniet és csatlósait.Melanie melegen rámmosolygott amit viszonoztam és tovább figyeltem a meccset.Kettő kettő volt az állás.Még húsz perc volt hátra a meccsből.Csak most vettem észre,hogy teljes erőből szorítom Aisha és Ness kezét.A bíró belefújt a sípjába,ezzel jelezte,hogy félidő van.A fiúk lefutottak a pályáról.Christian levette a fejéről a sisakot és mosolygott.A szemével végigfutott a tömegen de engem nem vett észre.Aisha leugrott melőllem és Nate nyakába ugrott.Ness csak állt mellettem amikor Mark rámosolygott és intett a fejével.Nessa arcán egy hatalmas mosoly jelent meg és ő is követte Aisha példáját.Egyenesen Mark kajába ugrott a lábával átfogta Mark derkát és megcsókolta.Christian még mindig engem keresett.Leugrottam énis a padról és felé mentem.Nem tudom miért de a torkomban dobogott a szívem.Az egész suli ittvan,a csapat.Tudták,hogy járunk de nemláttak minket még így együtt.Igaz már régebb óta együttvagyunk de sohasem jártunk kézenfogva a suliban,nem csókolóztunk az udvaron,ébédnél sem ültünk egymás mellett.Sőt ritka dolog volt,ha találkoztunk a suliban.Emlékszem,mindneki rólunk beszélt,hogy Christian jár velem.NEMÉDEKEL!Nem érdekel,hogy mit gondolnak mások.Hirtelen valamit éreztem és gyorsítottam a lépteim.Elkaptam Christian karját és a számat az övére tapasztottam.Éreztem ahogy elmosolyodik.A keze lecsúszott a derkamra és magához szorított.Így voltunk vagy öt percig.Aztán elhúzódott tőlem.Csak most vettem észre,hogy mindenki minket figyel még az edző is.Harcoltam,hogy ne piruljak el és ezen Christian jót mulatott.

-Nem kell kellemetlenül érezned magad cica.-súgta a fülembe.

-Nem érzem magam kellemetlenül,csak kicsit más...nem vagyok ilyenhez szokva.-morogtam és az arcom a mellébe szorítottam.Christian illat keverve tusfürdő illata volt.Egészen kellemes.

-Hát énsem.Főleg az előbbi jelenetedhez.-fölnéztem rá.

-Valami rosszat tettem?-próbáltam eltolni magamat tőle.

-Nem,nem dehogy.Csak megeleptél.-megpuszilta a homlokom.-De menj ülj vissza,még meg kell nyernünkezt a meccset.

-Nyernünk?

-Hát nem magam játszok.

-Jaa,már értem.-nyomtam egy puszit a szájára és visszaindultam a helyemre.Leültem és vártam.A meccs elkezdődött.Christian és a másik csapat kapitánya újra ugyan úgy álltak mint az előbb.Christian újra fellökte a fiút.Mark megin elkapta hálós ütőjével a labdát és futni kezdett.De a  másik csapatból az egyik gyerek az ütőjével hasba ütötte.Mark összegörnyedve a földrezuhant.Akaratom ellenére is kicsordult egy könnycsepp és a kezeimet a szám elé emeltem.Christian majdnem nekiment a fiúnak de a bíró közéjük állt.Kijelentette,hogy újra kezdik.A fiút kiállították,Markot pedig a cserepadhoz segítették.Nessa kezét jobban szorítottam.Christian és a másik csapat kapitánya újra felvették azt a pózt és vártak.Láttam,hogy beszélgetnek és észrevettem,hogy Christian dühös lesz..Szerintem észrevette az idegességemet.Figyelmes fiú.A bíró belefújt a sípjába.Christian szuper gyorsasággal elkapta a labdát és elfutott a fiú mellett.Csak úgy szlalomozott a játékosok közt.Már csak másodpercek voltak hátra.Az ellenfél kapujánál három játékos beállt.Christian gyorsabban futott-a fejemben ez a jelenet lassan játszódott le-átszaltózott a három játékos feje fölött és bebodba a labdát a kapuba.Mindenki éjjenezett.Négy háromra nyertünk.Markra néztem akinek már látszólag semmi baja sem volt.Christian megindult felém de a másik csapatból a kapitány ököllek hasba ütötte.Az emberek odafutottak a másik csapat drukkereihez és verekedni kezdtek.Nem hittem a szememnek.Egy férfi nekem jött és elestem.Aisha és Ness eltüntek mellőlem.Boyd termett mellettem és felsegített.

-Gyere.-mondta.

-Mi?Nem!Christiant nem hagyom itt.-motyogtam megréémülten és őt kerestem a szemeimmel.

-Connie gyere!Christian jóllesz.El kell,hogy vigyelek.-fogta meg a karom és húzta maga után.Én kirántottam és futni kezdtem a tömeg felé.

-Connie,te mit keresel itt?Menj Boyddal.Tünés!-szólt rám Christian.

-Nem hagylak itt.

-Jólleszek.Csak kérlek menk Boyddal.-én csak álltam és néztem rá könnyes szemmel.A szája felszakadt és véres volt.-Boyd vidd innen!-csak most vettem észre,hogy Boyd mögöttem állt.

-De Christian...

-Tünés!-kiabált és behúzott egyet az ellenfél játékosnak.Boyd megfogta a kezem és futni kezdtünk.Melanie fékezett be elénk.

-Menk vissza Boyd.Conniet én elviszem.-kiabálta.Kinyitotta nekem az ajtót és beszálltam.

-Vezess óvatosan Mel.-mondta és visszaindult a pályára.Melanie a gázra taposott és száguldott a házunk felé.A telefonomra pillantottam és Nessa neve jelent meg.

-Igen?

-Édes Istenem Connie.Jólvagy?-kérdzete.

-Igen,már mindjárt otthon vagyok.Ti jólvagytok?Hova tüntetek?-kérdeztem.

-Csak ott ültünk aztán eltüntél.Mark rámparancsolt,hogy tünjük onnan.Aztán muszáj volt autóba ülnöm.Nagyon sajnállom Connie.-szipogta nekem a telefonban.

-Semmi baj Nessa.Aza lényeg,hogy biztonságban vagytok.Reméllem nem lesz semmi bajuk a fiúknak.-szipogtam énis.

-Nem,de lekell raknom.Majd beszélünk.Szeretlek Connie.Te vagy a legjobb barátnőm.Szia.-szipigta még mindig.

-Énis Ness.Szia.-szipogtam vissza.Ahogy leraktam a telefont Melanie zsepkendőt nyújtott felém.

-Jólvagy?