Péntek reggel nagy örömmel keltem fel.Nem,nem a suli miatt a mai napot valahogy átkell vészelnem de azután én és Christian megyünk Jackson villageba apához.Ott töltjük a hétvégét.Felkaptam a fekete farmerom egy sötétkék hosszú újjú felsőt.A párducmintás barna sálom és a fekete kabátom vettem fel meg természetetsen a barna bakancsom.A táskám áttakasztottama fejem felett.ELkaptam a pultról a kulcsom és elindultam.Nessa állt a ház előtt mellette Mark ült.Beszáltam hátra.Aisha ült a hátsó ülésen.
-Te vagy a megmentőm.Ezek itt már tíz perce marják egymást.-hadarta Aisha és magához ölet,vagyis szorított.ELindultunk de már részese is lettem annak amit Aisha mondott.
-Képzeld Connie,Ness megy egy kémiai versenyre.Igazi Einstein.-motyogta Mark rekedtes hangján és köhögött egyet.Kicsit kuncogtam a mondanivalójánt.
-Édes Istenem Mark.Einstein fizikus volt te szerencsétlen.-mérgelődött Nessa.
-Jólvan nemorogj.Ezt bóknak szántam és tudom ki volt Einstein.-Mark komolyan tudja,hogy ki az.Nessának valami baja van.Lesz mit beszélgetnünk.ma ebédszünetbe még Shayt is megkell látogatnom.Írok is neki gyorsan egy sms-t.
"Hello Shay.Ma ebédszünetbe átmegyek hozzád.Reméllem otthon vagy. Connie"
Ezis megvan.Nessa szerencsére közel parkolt a bejárathoz.nem kellett a havat taposnom.Amin kiszáltunk Mark bevette a kanyart a lacrosse pálya felé.Én megfogtam nessa karját és behúztam a bejáraton egészen a lány wc-ig.
-Mi a szent fracosfene bajod van?Megfog jönni vagy mi az?-tártam szét a karom és Nessa sötétbarna szemeibe néztem.Mély levegőt vett azután kifújta.
-Semmi olyan,csak ma este Marknál alszok és ideges vagyok.
-Ideges vagy Markra mert nála fogsz aludni?-mosolyra húztam a szám.
-Neeem,dehogy.Csak...érted.
-Jaa,vagy ugy.Várj,ti még nem....?
-Nem,még nem feküdtünk le.-nyögte ki magából.Csak pislogtam kettőt.Váltottunk néhány szót azután bementünk az osztályba.Leültem a helyemre és csak ültem.Angela sétált oda mellém.Beszélgetni kezdtünk,szinte mindent kitárgyaltunk becsengetésig.Elég rég beszéltünk.Koromfekete haja egyenesen hullot a vállára a szeme kivolt húzva ami a tengerkék szemeit jobban kihozta.Piros felső és hasonló fekete farmer volt rajta mint rajtam.A tanár besétált.Mr.Fly leült a tanári asztalhoz.Történelmet tanított,nagyon szigorú tanár volt de szerettem.Igaz utállom a történelmet de azért egészen jól tanít.Csak most vettem észre,hogy Mark nem ül előttem.Christian sincs az osztályban.Csengetés után tíz percel valaki kopogtatott az ajtón.A fiúk voltak azok.
-Elnézést Mr.Fly a késésért de az edzővel beszéltünk.-mondta nyugodt hangon Kevin.Hát igen a többi bunkó paraszt ilyet nemtud,CSAK HA muszáj.Mark lehuppant elém.Az egész órát végig untam meg az összes többit.Szerencsére eljött az ebédszünet.Ahogy kicsengettek rohantam is Shayhez.Csengettem és rögtön ajtót is nyitottak.
-Szia Shay.Már jobban vagy?-kérdeztem és k=ozben leültem a szobájában az egyik fotelba.Egészen szép házuk van.Nagyon tetszik.
-Igen,már csak ezt a hetet kell kibírnom és mehetek is suliba.-örvendezett.
-Már hiányzol.Nincs kivel ebédelnem.-mosolyodtam el.
-Nem kell sokat várnod.Hogy telt a szünet?-kérdezte.
-Egész jól.Christian családjával voltam az Alpokban síelni.
-Komolyan?Úgyvolt,hogy mi is megyünk de a hátgerincem cseszekedik.-motyogta és lebiggyesztette az ajkait.Még kitárgyaltunk ezt azt.De sietnem kellett vissza a suliba.Natebe futottam bele.
-Conie,drága Connie.ELmarad az utolsó óra.Chris már kint vár az autóban.-mutatott a bejárat felé.Hamarabb nemtudta volt mondani?-kérdeztem magamtól.Csak rámosolyogtam és egy kinyögtem egy köszönömöt.Kifutottam az ajtón és odamentem a fekete BMW-hez.Beszáltam és már az övemet kezdtem volna bekapcsolni de oldalra néztem és egy teljesen ismeretlen fiút láttam magam melett aki meglepetten nézett rám.
-Hát te?-kérdezte.Az arcom egyszerre volt meglepett,paradicsom piros és halálra rémültem.
-Óó elnézést eltéve....hagyjuk.Bocsi.-zavarodottan kiszáltam az autóból és elkezdtem nevetni.Magamon.Odamentem már a jó fekete BMW-hez és láttam,hogy a drágalátos barátom majd megfullad a nevetéstől.Nessáék és az egész brancs rajtam nevetett.Beszéltam az autóba és Christian még mindig nevetett.Már a könnyei csurogtak.Én csak fogtam a fejem és nevettem.
-Ez--mi--volt?-dadogta és mégjobban nevetett.
-ELtévesztettem az autót.-próbáltam abbahagyni a hahotázást.
-Szegény gyerek halálra rémült.Látni kellett volna a te és az ő arcát.-ahogyna nevetett még jobban nevetett.
-Jólvan abba lehet hagyni.Még Jacksonba is elkell jutnunk.Menjünk már.-mondtam.
Elbúcsúztunk anyától és elindultunk.Az út-Christian gyors vezetése jóvoltából-két óra alatt eltelt.Vagyis hamar odaértünk."Kicsit" izgultam.Christian bíztatásképpen megszorította a a kezem.Leparkoltunk a ház előtt és kiszáltunk.Jackson állt az ajtóban.Melegítő gatya és egy fehér Everlas-os felső lógott rajta.A szemével végigmérte Christiant.Azután megszólalt.
-Sziasztok.Lám lám.Akkor te vagy a híres Christian akiről annyit hallottam.Jackson vagyok Connie bátyja.De nyugodtan hívhatsz Jacknek is.-nyújtotta a kezét.
-Örülök,hogy végre megismerhetlek.Jack.-tarották a szemkontaktust.A báty aki játsza a védő tesót és apasi aki nemhagyja magát.Fasza,mondhatom.Apa jelent meg a háttérben.Kikerültem -a még mindig kézen szorongató fiúkat-, és odafutottam apához.Átfogtam a nyakát és szorosan megöleltem.
Apa és Jackson nagyon megkedvelték Christiant.Most a nagyihoz tartunk.Ideje nekik is bemutatni Christiant.
Öt óra van,Christian kezét fogom és így megyünk a nagyihoz.Szerencsére nem laknak messze.Elmentünk a kocsma előtt ahol régen lógni szoktam.Már elmentünk előtte amikor valaki utánnam kiabált.
-Connie te vagy az?-megláttam magam előtt az egyik volt barátnőmet Sophiát.Szőke haja mindehogy állt szakadt világoskék farmer és bokáig érő csizma volt rajta.A kezeit maga előtt összekulcsolta és nézett rám.
-Igen én.-mosolyogtam.
-El sem hiszem,már olyan rég láttalak.-ölelt meg-hogy kerülsz ide?-kérdezte miután elengedett.
-Apuhoz jöttem a hétvégére.Amugy Christian ő itt az egyik Jacksoni barátnőm Sophie ő itt a barátom Christian.-mutattam be őket egymásnak.Sophie csodálkozva nézett rám de azután kezet rázott a barátommal.Még váltottunk pár szót azután indultunk is.Odaértünk a nagyiékhoz.Kinyitottam az óriási kaput és bementünk-hát igen,nagy házuk van-elindultunk a házhoz vezető úton.Mama már az ajtóba várt minket.
-Connie drága kis unokat,már milyen rég nem láttalak.-szorongatott.-Hát és ez a fiatal ember?-biccentett Christian felé.
-Hilda mama ő itt a barátom Christian Crusader.Christian ő itt a nagymamám Hilda Benett.-nagyi először meglepődött azután hunyorítani kezdett.-Fiam,te nem Helena unokája vagy?-kérdezte.
-De,ismerik egymást?
-Háát perszehogy drágám én vigyáztam rád amikor kicsi voltál.Connieval mindig játszottatok az udvaron,és folyton a "talán" című mesét néztétek.-nagyi mesélte nagy örömmel.Bennem megállt a vérkeringés.Christian ugyan ilyen tekintettel nézett rám.-De gyertek be gyermekeim,hideg van kint.
-Nagyi ezt most találtad ki?-hadartam és közben leültem.
-Dehoogy,hát perszehogy nem emlékeztek rá,hogy kicsikt voltatok.De én tisztán emlékszem.-kiabálta nagyi a konyhából.
-Várjunk akkor asztmondja Mrs.Benett,hogy már ezelőtt is találkoztam Connieval?
-Igen,de témától eltérve.Eliot drágám,ittvan az unokád.Fejezd be a focinézést és told le az öreg segged.-nagyi szólt fel az emeletre.Nagyapa dünnyögve jött le a lépcsőm.Amikor meglátott felcsillantak a szemei és megölelt.Christiannal kezet ráztak aztán elszórakoztunk.Még mndig nemértem,hogy-hogy nem emlékezhetek Christianra.Talán....nem,anya akkor mondta volna....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése