25.rész

Már csak őt rész és eddig úgyvan,hogy befejezem.Befejeződik Connie története.Ahogy befejezem ezt,el is kezdem a másikat.Reméllem az is legalább annyira tetszeni fog mint ez.Mivel az hosszabb lesz,De nem is húzom tovább a szót..jó olvasást:)♥                            -Connie*

-Jólvagy?-Melanie halk hangja csengett fülemben.

-Most hazudjak?

-Minden jobb mint az igazság.-felelte.

-Mindig aztmondtam,hogy inkább bántsanak meg az igazsággal minthogy örömet okozzanak a hazugsággal.

-Van benne valami.De megérkeztünk,Christian idejön.Csak ígérd meg,hogy nem mész vissza.-nézett rám komolyan.Megfogtam a kezét és rámosolyogtam.Kiszálltam a bronz színű Jeepből és bementem a házba.Sötét volt,felfutottam a szobámba és letöröltem kicsorduló könnyeim.Levetettem a ruháim és bemásztam a zuhanyzófülkébe.Megengedtem a vízet és fölöttem elkezdett csurogni a melegvíz.Lekuporogtam a földre és sírtam.Reméllem jólvan és nem esett semmi baja.Kérlek..ne legyen semmi baja!

Kiszálltam és magamratekertem a törölközőt.Felkaptam a bugyit és kimentem az ajtón.Christian az ágyamon ült még mindig a lacrosse cuccában volt az újjait összekulcsolta és rákönyökölt a térdére.A szája felvolt repedve és a szeme alatt volt egy lila folt.Gesztenyebarna szemeivel rámnézett.A lábaimat nemtudtam mozdítani a szememből újra kicsordult egy könnycsepp amit gyorsan letöröltem.Nem akarok előtte sírni.Christian felált és széttárta kezeit.Amivel azt jelezte,hogy menjek oda hozzá.Sikerült megmozdítanom a lábaim és hozzászorítottam magam.Az egyik keze a derkamon a másik a lapockámon pihent.Egy puszit nyomott a fejembúbjára.

-Öltözz fel,ma nálunk alszunk.-mormogta reked hangján.Bólintottam és visszasiettem a fürdőbe.Felkaptam a meltartóm meg az egy felsőt amit találtam.Anyáé,vajszínű és az egyik  vállamról lelóg.Felkaptam a viláhosbarna farmerom.Felpillantottam a polcra és megláttam a barnítóm.Christian még mindig az ágyamon ült.Elkaptam a barnítót és visszamentem hozzá.

-Mire készülsz azzal?-kérdezte-Tökéletes a bőröd.

-Ki mondta,hogy én fogom használni?-mosolyra húzódott a szám.Felkapcsoltam az éjjelilámpám és ráültem Christian térdére.Kicsit nyomtam az újjamra.

-Rám azt nemrakod!-tiltakozott.

-Hátpedig de.Nem fogsz egy lila foltal a szemed alatt mászkálni.Édesanyád meglát kitér a hitéből.-mérgesen kifújta a levegőt.Vékonyan felvittem szeme alá a barnítót.Pont ahogy gondoltam.Nemlátszik.-Késsz vagy.Belehaltál?-még mindig mérgesen nézett rám.Megfogtam az arcát és egy puszit gyomtam a szájára.Ami kicsit többre sikerült mint egy puszi de ez tőle várható volt.

Hamar odaértünk Christianékhoz.Kiszálltunk a fekete BMW-ből és bementünk a házba.Andrea a fotelban ült és sírt.Amikor meglátott minket a szeme meglágyult.

-Édes Istenem,annyira aggódtam..ugye jólvagytok?-ölelte magához a fiát.

-Igen anya.-felelte Christian.

-Te jóságos..felvan repedve a szád,ugye nem?-tartotta kezés a szája elé Andrea.Látod drága barátom mégis jó,hogy van a szemed alatt aza barnító.-Chrisitan ezt megbeszéltük,a síelésen elnéztem de itt nemfogom.Számoljunk csak  édes fiam 5x volt varrva a tested egyes részei,3x voltam érted a rendőrségen,2x volt eltörve a kezed...egyes részei.Soroljam még?-Andrea kiabált,és sírt közben.Christian szeme égett a dühtől.A nyakán kintvoltak az erek.Megfogta magát és felfutott a szobájába.Hallottam,hogy elkezd csurogni a víz.Kicsit kellemetlen volt nekem ezt nekem hallani,mert nemsokat tudok Christian múltjáról.Sőt talán semmit.Andrea rámnézett könnyes szemeivel.Odamentem hozzá és megöleltem.

-Nagyon kínos volt végighallgatni?-morogta a nyakamba.

-Kicsit.-eltolt magától és a szemembe nézett.

-Nem mondott semmit sem?-kérdezte.Megráztem a fejem.Megfogta a kezem és a konyhába húzott.Leültem egy székre és vártam,hogy megszólaljon.Egy szalvéta darabbal játszott,aztán megszólalt.Nem nézett rám.

-Tudod,amikor a férjem Daniel meghalt.Chrisitan akkor még a tizenötös éveiben járt,tipikus pubertás kor.Föleg a fiúknál.Akkoriban nagyon sok gond volt vele.Titokban eljárt iszogatni egyes fiukkal,akkorban járt boxra is.Sokat verekedett és nagyon magába zárkózott volt.Csak Mark volt neki.Aztán jöttek a lányok Nessa és Aisha.Láttam rajta,hogy megnyugszik de még mindig benne volt.Átment rajta az ívós korszaka és többször volt Markékkel.Aztán csatlakozott a lacrosse csapathoz.Azelőtt is játszott csak hanyagolta mert rossz bandába keveredett.Amikor megtudta,hogy az apja a lacrosse csapatkapitány volt.Ez kihívást jelentett a számára és mégjobban belehúzott.Azután érkeztél te és mintha kicserélték volna.Boldog,mosolyog élvezi az életet.Szerencsére Melanieval jól kijöttek egymással.Mint az igazi testvérek.Nagyon sok köszönettel tartozom neked Connie,mert olyan hatással vagy rá amivel elértél nagy dolgokat nála.Amiket azelőtt senki sem volt képes.Esetleg Mark,de az teljesen más boldogság.Mindent összefoglalva egy nagyon nagy kövér KÖSZÖNÖM CONNNIE.Annyira hálás vagyok és elnézést,hogy előbb úgy kitörtem de anya vagyok.

-Semmi baj Andrea,megértem.-magamhoz öleltem jövenőbeli Anyósom.Felkeltem és felmentem Christian szobájába.Még mindig zuhanyzott.Átakartam öltözni mert má reste tizenegy óra volt.Szerencse,hogy holnap vasárnap.Kinyitottam Christiam szekrényét és egy rövid újjú felsőt kerestem.De megakadt a szemem egy összecsavart papiron.Nem is gondokoztam csak kikaptam.Ahogy felvettem kicsavarodott és nevek szerepeltek rajta.LÁNY nevek.Úr Isten,,ez a LISTA.Vagy száz név lehetett rajta.Mielőtt össze csavarhattam volna a papirt Chrstian lépett ki a fürdőszobaajtón.Derkára volt csavarva a törölköző.A szeme rajtam és a listán cikázott.

-Én..én nemakartam csak...csak megtaláltam.-motyogtam sírós hangon.Nem akartam sírni de annyira...erre az érzésre nincs megfelelő szó.

-Kérem a papirt.-mondta rekedt,férfias hangján.

-Nem mert szétt akarod tépni.Nem zavar,megértem ez az életed egy része.Nemkell miattam megsemmisítened.Elfogadom.

-Nem,nemfogadod el.Ismerlek Connie.Kérem a papirt.-nyújtotta a kezét és mozgatta az újjait.

-Igen zavar.Nagyon is de akkor sem kell összetépned,tudom,hogy neked ez fontos.-már kibuggyant egy könnycsepp.Leejtette a kezét és sóhajtott egyet.Megindult felém,kitépte a kezemből a papirt és széttépte.

-Mutatok neked valamit.-mosolygott.Felhúztam a szemöldököm és vártam,hogy megszólaljon.Erre felemelte a bal kezét és egy a bordáin,kicsit közelebb a hónajla alatt megpillantottam egy tetoválást.Egy spirál volt aminek három karja volt.Hogylehet,hogy eddig nem vettem észre?-kérdeztem magatól.

-Ez egy háromkarú spirál Connie,-leejtette a kezét-másnéven a triszkelsz.Mindig mást ábrázol,vagyis kinek hogy.Mint például apa-anya-gyerek.Nálam a jelen-múlt-jövéot ábrázolja.Az ami ott van széttépve az a múltam,te vagy a jelenem és eddig úgyvan,hogy a jövőm is.-mosolyogdtunk el.-Mert egy embernek muszáj múltjának lennie,hogy legyne jelene és jövője.Érted?-kérdezte.Bólintottam és magamhoz húztam.A lábammal átfogtam a derkát a törölköző fölött és fejem a nyakába temettem.Éreztem észbontó illatát.A falhoz nyomott és egy vad csókba gabajodtunk bele.Aztán elhúzodott és lerakott a földre.

-Megyek felöltözök.-gúnyosan nevetett.

-Ilyenkor úgy utállak.Mindig a legjobbkor hagyod abba.-morogtam.Visszament a fürdőszobába.Pár perc múlva a pizsamagatyájában jött ki.Sötétkék kockás volt.A felsőteste pucér volt.EZT direkt csinálja.

-Élvezed?-kérdeztem.

-De még hogyan.-mosolygott a Christian mosollyal ami az őrületbe kerget.Lefeküdt az ágyra és a könyökével támasztotta meg magát.

-Nem érdekel,nem foglalkozom vele.-hajtogattam.Ekkor eszembe jutott.Óóó édes a bosszú.Letoltam a farmerom és kivillant a fekete csipkés bugyim.Levettem a felsőm és csak fehérneműben álltem előtte.A derkamra raktam az egyik kezem.

-Merre találok egy felséot amiben aludhatok?-kérdeztem azzal a bizonyos mosollyal az arcomon.

-Te egy akkora....pfuu.-mérgelődöttKikelt az ágyból és a szekrénye felé ment.Morgott magának amit keresgélt.megfogtam az egyik vánkost és amikor Chrsitian kibújt a szekrényből hason ütöttem a vánkossal.

-Tudod drágám annyira szeretlek.-nevettem.

-Énis,kérem a vánkost.

-Óó,ahhoz előbb elkell kapnod,hogy megkapd.

-Akkor jobb ha futsz.-megindult felém.Halkan sikítottam és elkezdtem futni az íróasztal felé.A másik oldalán megáltam.Figyeltem őtmtudtam,hogy úgyis elkap é studom,hogy ő is tudja.De nem hagyom magam.Elindultam a furdőszoba felé fe elkapta a derkam és magához szorított.

-Megvagy.-mondta.

-Ez lehetetlen,hogy lehetsz ennyire gyors.-morogtam.Fedobott a hátára-úgy mint az ületközpontban-és az ágyra dobott.Mellémfeküdt és átkarolt.

-Jóéjt cica.-nyomot egy puszit a számra.

-Neked is.-és elaludtam.

Nessával a kávézóban ültünk.

-Na és mit mondott a férfi amikor odamentél hozzá megfizetni a ruhát?-kérdzete.

-Nemtudom,nemfigyeltem.-morogtam.

-Hát akkor mire mentél oda,vakargatni?Azt itt is csinálhatod.

-Olyan buta vagy,hogy az szinte fáj.-nevettem.

-Ez van cicám,vagy megszoksz vagy megszöksz,középút nincs.-dölt hárta a székében.

-Na nemond.-nevettem.SZépen iszogattuk a kávénkat amikor Monica és egy lány áltt oda az asztalunkhoz.

-Sziasztok Nessa.Laura üzeni,hogy majd találkoztok a versenyem,és,hogy sok szerencsét kíván a veszteséghez.-csámcsogta a nyílós hangján.Megforgattam a szemeim és megszólaltam.

-Mond csak Monica.Laura még emékszik Nessa hátsó felére?-kérdeztem.

-Miért?-rázta magát.

-Mert csak azt fogja látni.-a leggonoszabb nézésemel néztem rá és gúnyosan mosolyogtam.

-Látom Nessa külön gárda kell ahhoz,hogy megvédjenek.-nézett Nessára Monica.Majnem megszólaltam de Nessa rámnézet.

-Tudod Monica,legalább nekem vannak igaz barátaim akikre számíthatok ha baj van és akik megvédnek ha kell.Lefogadom,hogy te a melletted lévő lány nevét sem tudod,teljes szívből sajnállak.-Monica csak felfuvallkodott mint egy pulyka és elment.Nessa és én összeüt=ottük a tenyereink és tovább kávéztunk.