22.rész

Lefagytam.Honnét tudta?..Anya!Szinte éreztem,hogy nem bírja magában tartani,azt is tudtam,hogy végül rájönnek,hogy most van szülinapot.De erre nem vagyok lelkileg felkészülve.Nem!Próbáltam senki kedvét nem elrontani,és mosolyt eröltettem az arcomra.

-Köszönöm srácok.-mosolyogtam,és nedvesedett  a szemem,de nem a boldogságtól.

-Te sírsz Connie?-kérdezte Aisha.

-Nem,vagyis igen,de annyira megleptetek meg a szél is fúj.Nagyson köszönöm.Akkor Christian megnyerjem a versenyt,vagy elhalasszuk?-próbáltam terelni a témát.

-Verseny?-kérdezte Nessa.

-Christian megitta a forrócsokim.-jelentettem ki.

-Jaa,vagy úgy.Szerintem most ne versenyezzetek.Van arra idő,menjünk csússzunk egyet-Nessa a kezét behajlította és a melle előtt lóbálni kezte.

-Menjetek,mindjárt megyek utánnatok csak köszönök anyunak.-motyogtam.Felsétáltam anyuhoz,aki az asztalnál állt.

-Szia drágaságom.Meglepődtél?-kérdezte.

-Szia anya,igen nagyon.-buggyant ki egy könnycsepp a szememből.

-Jaj kislányom  mosolyognod és boldognak kéne lenned,nem gyászolhatsz a szülinapodon.-morogta.

-De anya,gyászolhatok!Tudod milyen az,ha egy olyan ember hal meg a szülinapod napján aki neked irtóra fontos?-motyogtam és kifújtam az orrom-Reméllem nekik is kikotyogtad.

-Nefélj,nem mondtam nekik semmit sem.De ez nem a te hibád kicsim.

-Nem,nem az én hibám.De akkor is.nehéz ilyenkor boldognak lenni.-fölkaptam a deszkám,puszit adtam anyám arcára és elindultam a lejtő felé.Szinte az egész deszkázást végigbőgtem.Szerencse,hogy szemüveg volt rajtam.Mint egy ovis,komolyan mondom.Eddig megvoltam szokva,hogy a szobámban az ágyamban feküdtem egész nap és gyászoltam a nőt aki az anyámat felnevelte.Anyám után ő volt a legfontosabb nő az életemben és pont a tizenharmadik születésnapomkor.Utálom a szülinapom,egyszerűen ilynekor egy tátongó űr van a szívemben.Ezen a napon az én életemben minden gyertya, minden ima hiábavaló,mert az egyetlen dolog, amid marad az a lyuk az életben, ahol az a valaki, akivel törődtem, létezett. És egy kődarab.Ami soha nemfog eltűnni onnét.

Christian csúszott oda mellém a másik oldalamon Mark volt.Felnéztem és láttam a többieket.Anya,Andrea és Mason siklottak le mellettünk.Anya mindig is jól síelt,énis tudok,csak valahogy a snowboard jobban bejön.

Otthon apával és Jacksonnal telefonáltam.Annyira jóvolt hallani a hanjuk.Ha szünet lesz az első dolgom,hogy elmegyek Jackson villageba apához és Jacksonhoz.Mikor leraktam a telefont,kifújtam a levegőt.Csendben ültem az ágyon és a fehér falat bámultam.Észrevettem,hogy könnyek folynak le az arcomon.Nem mondható,hogy gyászolok,de ez már csak magától jön.Hiányzik,de elkell fogadnom,vagyis már rég elfogadtam,de ezt nemlehet elmagyarázni...ezt érezni kell.Kifutottam a fürdőbe és megmostam az arcom.Nessa és Aisha toppant be a szobába.

-Zavarunk?

-Nem,csak megmosakodtam.-motyogtam.Persze Nessát lehetetlen átverni,éreztem,hogy tudja nem erről van itt szó.De nem szólt hozzám,tudta,hogy megbirkózok vele.

-Ma este bulizni megyünk.Hoztunk neked ajándékot.-mosolyogtak.Amikor kinyitottam a dobozt,egy sötétbarna ruha volt benne.A barna anyagot világosbanrna virágmintás csipkék borították.Az újja háromnegyedes volt és ahogy elnéztem combközépig ért.Akármilyen is volt a kedvem ez mosolyt csalt az arcomra,megöleltem mind a két lökött barátnőm.

-Köszönöm lányok.-nyomtam az arcukra két-két puszit.Már megint sírtam,ez hihetetlen.Mai nap mást nemcsinállok csak bőgök.A lányok magamrahagytak,hogy tudjak elkészülődni.Nem volt nagy kedvem elmenni,de anyának igaza volt,nem gyászolhatok a születésnapomkor.Főleg nem a tizennyolcadik születésnapomon.

Pont indultam a fürdőszobába,amikor Christian toppant be a szobába a kezében egy kis piros dobozkával.

Odajött hozzám én meg fölnéztem rá.Egy fejjel magasabb volt tőlem,mindig is a magas pasik jöttek be.Megcsókolt és a kezembe nyomta a dobozt.Elhúzódott és egy „nyisd ki“ pillantással nézett rám.Nagy levegőt vettem és kinyitottam.Egy Thomas Sabo ezüst karkötő volt benne.A karkötőre kis medálok voltak csatolva,volt rajta rúzs;táska;angyal szárny;fürdőruha-felső és alsó;az Eiffel torony,és egy „Ch“ betű.A szám elé tartottam a kezem és fölnéztem rá.Nyugott volt de éreztem,hogy izgul.

-Tetszik?-préselte ki a fogai közt a szavakat nagy izgalommal.

-Te úr Isten Christian ez egy vagyonba kerülhetet.De igen,nagyon tetszik,köszönöm.-ugortam a nyakába-Az angyalszárny mit jelképez?-engedtem el a nyakát.

-Egy földre szállt angyal vagy Connie.Remélem ez egy jó magyarázat rá.-Ez a gyerek jobbnál jobb meglepetéseket mond nekem.Az ember első látásra nem mondaná rá,de igaz.Egy puszit nyomtam a szája sarkába azután leraktam a karkötős dobozt és visszaindulam a fürdőszobába.Christian Marknál öltözködik.Egy fekete csipkés bugyit és a hozzáillő melltartót vettem föl.Magamra húztam a ruhát.Visszamentem a fürdőszobába.A szemem kihúztam és kispiráloztam.Hosszú,sötétbarna hajam kivasaltam.Felkaptam a fekete,csillogó magossarkúm és vagy tíz centivel magasabb lettem.Kimentem a szobából.A folyosón Aisha jött velem szembe.Fekete haja kivolt vasalva és a fekete ruha tökéletesen kihozta csodás alakját,testszínű magassarkúja volt.Nessa haja copfban volt és bevolt fonyva a haja.Hasonló ruhája volt mint az enyém,de neki az egyik válla meztelen volt.A magassarkúnk ugyan olyan volt,mert együtt vettük.

-Connie ha ebben meglát Chris hát garantálom,hogy eldobja az agyát.-állapította meg Aisha.

-Eldobja az agyát?..Bitch please...hanyatt dobja magát.-motyogta Nessa.

-Nessa,ha még egyszer ilyet mersz mondani...

-Jólvan na,utánnoztam a Teton-i picsákat.-nevetett.Ekkor eszembe jutott valami.Visszafutottama  szobába-már ahogy tudtam ebben a cipőben futni-és kikaptam a dobozkából a Christiantól kapott karkötőt.

-Pihapiha Thomas Sabo.Nem semmi.-mondta nevetve Nessa.

-Ne beszélj,inkább segíts bekapcsolni.-morogtam.

Leballagtunk a lépcsőn,Mark és Christiana  tortám majszolták,Nate meg wc-n volt.Mark kezéből kiesett a villa amikor meglátott minket.

-Egyél te paraszt.Nem bírom egyedül megenni.Hall....-Christian is megfordult.Kicsit zavarban voltam mert mindenki minket nézett.Odamentem hozzá és puszit nyomtam a szájára.

-Mehetünk?-kérdeztem.Christian felegyenesedett-A kutya fáját,még ígyis magasabb-morogtam magamban.

-Ugye tisztában vagy vele,hogy vagy tíz centi a cipőm sarka és még így is magasabb vagy?-mondtam.Erre csak elnevette magát Christian módra és megfogta a derkam.Intett a  fejével a fiúknak,hogy mehetünk.Christianon a fekete farmerja volt-a kedvencem-a fekete,csillogós adidas cipője-ami úgy csillogott mint az enyém-egy szürke rövidújjú és a kabátja.Az összes fiú majdnem ugyan úgy volt felöltözve-nem csoda,hisz együtt öltözködtek-hencegett a belső Connie.

Nem tartott sokáig az út míg odaértünk.A helynek az volt a neve,hogy „az alföld“.Mark,Nate és Christian útközben sokat mesélték,hogy mennyit lógtak itt.Eltudom képzelni,miket művelhettek.Igazán megmondva nagyon kíváncsi vagyok,hogy Christian,hogy táncol.

Lementünk a  lépcsőn és hamar be is engedtek.Látszik,hogy Christian itt törzsvendég.A kabátokat levetettük,nem volt sem hides sem meleg.Pont jó volt lent az „idő“.

Leültünk egy sarokasztalhoz.Egyszerre fölhajtottam a Jack Danielsem amikor Monica áll oda az asztalunkhoz.Kék miniruha volt rajta,szó szerint kintvolt a fé segge.A tekintete lesiklott Christian kezére ami a combomon pihent.Látszik,hogy ismerte a fiúkat és Nessát is.Bár láttam Vanessan,hogy nem nagyon kedveli a csajt.

-Tényleg Chris mikor ismerkedtetek meg?Nem is mondtam,hogy van barátnőd.Még a facebookon sem raktad ki.-mondta a nyílós,ízetlen hangján.Megfogtam a vizem és belekortyoltam.Annyira fölment a pumpám,hogy nem bírtam befogni a nagy szám és kinyitottam.

-Figyelj Monica attól , hogy valakinek nincs kirakva , hogy kapcsolatban , lehethogy van valakije. Rád sincs rád írva, hogy „egy kétszínű kurva“, és mégis az vagy.-egy gúnyos mosoly telepedett az arcomra,és mélyen a szemébe néztem.Mindenki táltott szájjal nézett rám-Most mivan?Baj,hogy őszinte vagyok.Örülj,hogy nem a hátad mögögött mondom.-rántottam meg a  vállam és még midnig mosolyogtam.Monica feje tiszta vörös volt és elfutott.A belső Connie a kezét simogatta és gonoszan mosolygott-Most mivan?Valami rosszat mondtam?-kérdeztem.